Jacques-Joseph Tissot egy francia városban, Nantesben született 1836. október 15-én, katolikus családba. Apja, Marcel Théodore Tissot szövetkereskedő volt. Édesanyja, Marie Durand, segített a családi üzletben, és kalapokat tervezett. Az, hogy családja a divatiparban dolgozott, valószínűleg hatott festészeti stílusára, ugyanis a női ruhákat nagyon finom érzékkel és részletességgel vitte vászonra. Már 17 éves korában tudta, hogy művészeti karrierbe akar kezdeni. Apja ellenezte az ötletet, jobban szerette volna, ha fia inkább valamilyen üzleti szakmát választ, de az ifjú Tissot elnyerte anyja támogatását a választott hivatáshoz, így a kérdés el lett döntve.
1856 körül elutazott Párizsba, hogy művészeti tanulmányokat folytasson. Miközben anyja egyik barátjánál lakott, a festő Elie Delaunay-nál, Tissot beiratkozott az Ecole des Beaux-Arts-ba (Képzőművészeti Iskola), hogy Hippolyte Flandrin és Louis Lamothe műtermeiben fejleszthesse tudását. Mindketten lyon-i festők voltak, akik Párizsba költöztek, hogy Jean-Auguste-Dominique Ingres-től tanuljanak. Tissot egyedül is gyakorolt, a Louvre-ben másolt, ahogy más festők is korai éveikben. Ekkortájt ismerte meg James McNeil Whistlert, és más francia festőket: Edgar Degast (aki szintén Lamothe tanítványa volt és Delaunay barátja) és Édouard Manet-t.
1859-ben állította ki először műveit a Párizsi Szalon, ahol Goethe Faustjából vett jeleneteket mutatott be. Később Tissot stílusa változott és inkább a modern életet festette meg portékon keresztül. 1864-ben a Royal Academy-n is volt egy kiállítása. Nagyon jó kritikákat kapott, egyre sikeresebb művésszé vált. Ahogy kortársai, Alfred Stevens és Claude Monet, ő is felfedezte a japoisme-t (japán művészet hatása a nyugat európai művészekre a 19. században), japán tárgyak és öltözetek jelentek meg vásznán, stílusán is érződött a keleti hatás. A francia-porosz háború kitörésekor csatlakozott a harchoz a rögtönzött párizsi védelem tagjaként, majd Londonba költözött 1871-ben.
Mivel már a Vanity Fair tulajdonosának eddig is dolgozott, és a Royal Academy-n is volt már kiállítása, stabil társadalmi és művészeti kapcsolatokkal rendelkezett Londonba érkezésekor. Gyorsan kiépítette reputációját. Az angol társadalmi életet festette meg, az elegáns és divatos nők hétköznapjait. 1872-re vett egy házat St. John's Wood-ban, egy londoni területen, mely akkoriban közkedvelt volt a művészek körében. A következő évben tagja lett az Arts Club-nak. 1874-ben Degas megkérte, hogy csatlakozzon az első impresszionista kiállításhoz, de Tissot visszautasította. Ettől függetlenül továbbra is közel állt a művészek e csoportjához. Berthe Morisot meg is látogatta őt Londonban és Velencébe is elutazott Édouard Manet-el. Rendszeresen találkozott Whistler-rel, aki a Temze folyót megfestő jeleneteire volt hatással.
Kb. 1875-76-ban ismerkedett meg Kathleen Newton-nal, aki a festő társa és modellje lett. A hölgy egészen 1882-ben bekövetkezett haláláig együtt éltek. Mivel Kathleen elvált, ír katolikus volt két törvénytelen gyermekkel, az akkori viktoriánus társadalom kivetette magából. James Tissot-ot ez nem érdekelte, nyíltan és elégedetten együtt élt vele társadalmi helyzete ellenére. Élete legboldogabb éveiként emlegette ezt az időszakot.
1875 és 1882 között gyakran készített Kathleen-ról portrékat. Felesége halála után Tissot visszatért Párizsba. Munkáiból egy nagy kiállítást szerveztek a Sedelmeyer Galériában, ahol 15 nagyméretű festményt mutatott be egy La Femme à Paris című sorozatként. A Londonban festett divatos nőket ábrázoló életképektől eltérően ezek az alkotások különféle társadalmi osztályú nőket mutattak be munkahelyi vagy társadalmi jelenetekben. A képeken emellett a japán nyomatok széles elterjedésének hatása is látható. Tissot is egyike volt azoknak a nyugati művészeknek és tervezőknek akiket inspirált a japán művészet, divat és esztétika. 1885-ben újjáéledt katolikus hite hatására Bibliai témák felé fordult. A késői 1880-as és 1890-es években többször is elutazott a Közel-Keletre és 350 vízfestményt készített az Újszövetségről.
1. 2. 3.
 |
| A válasz (The Reply), 1874 |
A festmény egy sorozathoz tartozik, mely az év különböző hónapjait allegóriaként mutatja be. Az ülő nyugodt testtartása és a távoli strand egy nyári tengerparti nyaralást sugall. Ragyogó napfény tükröződik vissza a homokról és szűrődik át a napellenzőről a szobába, ahol visszapattan a nő fodros ruhájáról az arcára. A modell Kathleen Newton, Tissot kedvese.
Via
 |
| Az este/A bál (The evening/The ball), 1878 |
Az Estén, ami A Bálként is ismert, Tissot egy fiatal nőt festett meg, aki fényűző sárga ruhát viselve éppen megérkezik egy társasági eseményre. A főkarakter extrém nőiességét hangsúlyozza az ívek ügyes összhatása. Széles legyezője, mely látszólag a festmény közepén helyezkedik el, folytatja a hölgy vállának ívét. Az alsó bal sarokban, hosszú uszálya lenyűgöző emelkedő arabeszket formál. A masnik és csipkék között valamilyen anyag látszik japán hatású vízben úszó hal motívumokkal. Ez a részlet metafora lehet a jelenetre előttünk: a fiatal hölgy, erőfeszítés nélkül siklik ebbe a társadalmi körbe, ahol szépsége biztosan magára vonja a figyelmet. Férfi kísérőjéből csak a hátát és fehér haját látjuk. Ilyen módon rejtve, a karakter szerepe úgy látszik nem több, mint a felső társadalmi osztályhoz megnyitni az ajtót partnere előtt. Ezen kívül a fiatal hölgy már külön is vált tőle, amint a távolba néz. A háttérben két nő a társaság közepén fontolóra veszi a legújabb vendéget mint potenciális riválist.
Via
Tissot londoni otthonának hátsó kertjében készült el ez a kép. Közeledik az ősz, a nagy gesztenyefa levelei színei változnak, de a növényzet többi része még zöld és fényűző. Az alacsony nap ragyogó délutáni fénnyel világítja meg a jelenetet. A jobboldalon a festő múzsája és szerelme, Kathleen Newton látható, aki úgy tűnik elfordítja tekintetét a jelenetről. A férfi a képen a jól ismert I Zingari krikett klubhoz tartozhat, a sárga, piros és fekete kalapról következtetve. A nők túlöltözöttek, ez Tissot egyik sajátossága. Az atmoszféra érzéki és nyugodt, a britek felsőbbrendűségérzetét mutatja be. Az alkotás hiperrealisztikus és nagyon részletes, ragyogó színekkel festett. A hétköznapi jelenetek ábrázolása az Impresszionizmusból származik, ami jelen volt Párizsban azokban a napokban.
Via
Úgy ahogy az impresszionisták, különösen barátja, Edgar Degas, Tissot is a modern városi életből választotta témáit. Precíz, részletes és anekdotaszerű stílusa mégis közelebb áll a konzervatív akadémikus festészethez. Ez a munka egy La Femme à Paris (Párizsi Nők) című sorozathoz tartozik, ami 18 nagy festményből áll, melyek nőket ábrázolnak különböző társadalmi osztályokból. Itt, a hölgy a nézőt bevonja aktív résztvevőként a jelenetbe, ahogy kinéz a képből. Az esemény "high-life cirkusz" amiben az amatőr előadók az arisztokrácia tagjai.
Via
A pusztai nélkülözést követően Jézus angyalok gondoskodásában részesül, akik visszaállítják erejét. Elutasítva a művészettörténeti hagyományokat, melyben Jézus anyagi táplálékot kap datolya és gránátalma formájában, Tissot a másvilági tevékenységhez ragaszkodott. Itt kék színű, lánghajú angyalok nyújtják ujjaikat hogy megérintsék az elnyúlt, kimerült Jézust, aki kereszt-jellegű testtartást vett fel. Tissot-nak látomása volt egy nap a templomban, melyben Jézus jelent meg, egy romos épületben embereket gyógyított. Négy évvel később megkezdte a tíz évig tartó munkáját, az Új Testamentum illusztrálását. A 270 akvarellből álló
Krisztus élete című bemutatója a Szalonban szenzációt keltett. A férfiak áhítatosan kalapot emeltek, a nők sírtak és letérdeltek a képek elé. Két évvel később kiadták az illusztrált Tissot Bibliát, ami nemzetközi bestseller lett.
Via1 Via2 A festményen egy fiatal nő áll egy szalagokat és ruhákat áruló boltban. Egyik kezében egy csomagot tart, benne a újonnan vásárolt tárgyak. A másik kezével nyitva tartja az üzlet ajtaját a nézőnek hogy kimehessen. A bolt szalaghalmokkal van tele. Kint egy forgalmas párizsi utcai jelenet látható a bolt ablakain keresztül. Egy jól öltözött férfi néz be az ablakon, a másik hölgy a boltban üdvözli őt. A festmény az 1883-1885-ös időszakban készült, Tissot jellegzetes stílusában, száraz pigmentekkel és apró ecsetvonásokkal - nem impresszionizmus, de mégis nagy különválás az akadémikus stílustól. Emellett kifejezi Tissot fő érdeklődését: a 19. századi ruházati tárgyak anyagi világát. A festmény szintúgy alkalmazza Tissot kedvenc technikáját ebből az időszakból: a szemlélőt a festménybe helyezi, a hölgy nekünk tartja az ajtót.
Via
