 |
| Charles-Francois Daubigny - Tengeri tájkép (Seascape), 1876 100 cm x 200 cm, Rijksmuseum |
2022. április 30., szombat
Charles-Francois Daubigny - Éger (Alders), 1872
 |
| Charles-Francois Daubigny - Éger (Alders), 1872 33 × 57.1 cm, The Natonal Gallery, London |
Az előtérben látható víz majdnem biztosan Daubigny otthona közelében fekszik Auvers-sur-Oise-ben. Felszínét növényzet borítja, náddal és tavirózsákkal. Egy nő piros és fehér kalapban üldögél a távolban. Ez egy esti jelenet, az ég rózsaszín közel a horizonthoz. A festmény a művész néhány másik kompozíciójához kapcsolódik, melyeken ugyanez a látkép ismétlődik , mindegyik 1873-ban készült. Daubigny több réteget hozott létre a képen, gyakran a még nedves festékre vitte fel a következőt (wet-in-wet), és különféle festészeti technikákat használt. Néhány területen textúrát adott a felületeknek rövid, egyenletesen elhelyezett párhuzamos vonalakkal, melyek talán erezőfésűvel készültek - például a rózsaszín felhőn balra.
Charles Courtney Curran - Nyári felhők (Summer Clouds), 1917
 |
| Charles Courtney Curran - Nyári felhők (Summer Clouds), 1917 |
Caspar David Friedrich - A vitorlás hajón (On the Sailing Boat), 1818-20
 |
| Caspar David Friedrich - A vitorlás hajón (On the Sailing Boat), 1818-20 olaj, vászon, 71 cm x 56 cm, Hermitage Museum |
Mintha mi is a fedélzeten lennénk, a hajóorrot láthatjuk, ahol a pár ül. Fogják egymás kezét, és a távoli város felé néznek, melynek templomtornyai és épületei homályosan bontakoznak ki a ködből. A nő Caroline, a művész felesége, a férfi valószínűleg Friedrich. A művész itt valószínűleg az élet hajójának motívumára utal, a fogalomra, miszerint az élet egy utazás ebből a világból egy következőbe. A képen merész kompozíció uralkodik az alig eltolt függőlegessel (árboc) és a vízszintessel (távoli partok) és a hajó rövidülésben lévő ék-szerű elejével. Évtizedek telnek majd el, míg ehhez hasonló közeli látvánnyal találkozhatunk az impresszionisták munkáin. Via
Camille Pissarro - Délutáni napfény, Pont Neuf (Afternoon Sunshine, Pont Neuf), 1901
 |
| Camille Pissarro - Délutáni napfény, Pont Neuf (Afternoon Sunshine, Pont Neuf), 1901 olaj, vászon, 73 cm x 92,1 cm, Philadelphia Museum of Art |
Csontváry Kosztka Tivadar - A taorminai görög színház romjai, 1904-1905
%20-%20Csontv%C3%A1ry.jpg) |
| Csontváry Kosztka Tivadar - A taorminai görög színház romjai, 1904-1905 Olaj, vászon, 302 x 570 cm, Magyar Nemzeti Galéria |
"Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt il maestro ungherese trovato nostro theatro greco. Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától" - írta Csontváry 1912-ben (Energia és művészet). Évekig készült erre a munkára, vissza-visszatért Taorminába. 1901-ben itt festette a Holdtölte Taorminában c. képét és 1902-ben a Mandulavirágzást. 1904-ben télen érkezett Taorminába, először a Kis Taorminával készült el, és a következő nyáron már befejezte a "világnak legszínesebb napút" festményét. A taorminai élmények, a görög művészet megismerése, a kultikus eredetű dolgok iránti vonzódása és az ezekkel való azonosulás páratlan szépségű munkát eredményezett. Csontváry színelmélete - a "napút színek világításbeli fokozatairól" - nagyjából azonos a kiegészítő színek egymást növelő intenzitásának törvényszerűségével, ám ezzel még mindig nem elégedett meg, tovább kereste a színek dekoratív fokozásának a lehetőségét. A Taormina tobzódó koloritja: a sárgák, vörösek és kékek különböző árnyalatai, az égbolt színátmenetei a zöldből a lilán át a szürkéig, drámaivá izzítják, időtlenné s földöntúlivá varázsolják a lón-tengeröböl, az Etna födte csúcsa és a görög színház geometriai rendjének nem véletlenszerű egységét. Via
Georg Flegelnek tulajdonított - Gyümölcs, rovar és kagylótanulmány (Studies of Fruits, Insects and Shells), 16-17. század
 |
| Georg Flegelnek tulajdonított - Gyümölcs, rovar és kagylótanulmány (Studies of Fruits, Insects and Shells), 16-17. század vízfesték, pergamen, 9.2 x 11.3 cm, The Metropolitan Museum of Art |
Adachi Ginko - Birkózó békák (Frogs Wrestling), 1885
 |
| Adachi Ginko - Birkózó békák (Frogs Wrestling), 1885 ink and color on paper, 12 x 18.2 cm, Museum of Fine Arts, Boston |
Carl Frederic Aagaard - Őzek a tónál (Deer beside a Lake), 1888
 |
| Carl Frederic Aagaard - Őzek a tónál (Deer beside a Lake), 1888 olaj, vászon , 53 x 82 cm, Magángyűjtemény |
Tamburin játszó nő (A Lady Playing the Tanpura), India (Rajasthan, Kishangarh) kb. 1735
 |
| Tamburán játszó nő (A Lady Playing the Tanpura), kb. 1735 |
A képen látható nő nayikaként (archetipikus hősnő) személyesíti meg a korszak indiai vallásos költészetében megfogalmazott női szépségideált. Egy tamburát penget, kidolgozott ékszereket és finom ruházatot visel, melyből megállapítható, hogy az udvar tagja. Ezzel együtt ő Radha, Krishna isteni társa, aki fontos volt a Kishangarh pártfogóknak.
2022. április 18., hétfő
Beatrix Potter
Helen Beatrix Potter 1866. július 28-án született London Kensington negyedében. Apja, Rupert ügyvéd volt, de a jogi világ helyett inkább a művészet és fotográfia iránt érzett szenvedélyének hódolt, anyja, Helen pedig a hímzést és akvarellfestést kedvelte. A házastársak aktív szociális életet éltek, köreikbe írók, művészek és politikusok tartoztak, köztük a preraffaelita festő, John Everett Millais. A természet is közel állt hozzájuk, élvezték a vidéki életet.
 |
| Beatrix Lingholmban egy border terriert etet, 1897. |
Beatrix és öccse, Bertram Potter ígéretes művészeti tehetsége már korai gyermekéveikben megmutatkozott: szinte állandóan vázlatokat készítettek kisállataikról. Nevelőnők (köztük Annie Moore, aki Beatrix közeli barátja maradt) neveltjeként otthonuk tantermében tanulási célból a gyerekek sünöket, nyulakat, egereket, denevéreket és békákat tartottak, néhányat a kertből csempésztek be. Emellett lepke- és rovargyűjteményeket is rajzolhattak és tanulmányozhattak. Ez az állat- és természetszeretet tovább növekedett a Potter család és kisállataik rendszeres, vidéki nyaralásainak köszönhetően. Olykor a skóciai Pertshire-be, vagy az angliai Cumbria Lake District vidékére utaztak, mely terület Beatrix életének fontos részévé vált: későbbi művészetére nagy hatással volt a táj szépsége és hangulata. Az északon töltött nyarakat Beatrix növények, állatok és rovarok megfigyelésével és rajzolásával töltötte.
 |
| Gombatanulmány (Study of mushrooms), kb. 1887-1901 |
Bár a National Art Training School növendéke volt egy ideig, művészeti oktatását elhanyagolták, ami nők esetében megszokott volt a viktoriánus Angliában. Ám a művész számára minden bizonyítványnál többet ért a család barátja, a preraffaelita festő John Everett Millais véleménye alkotásairól, akinek műtermét apjával gyakran látogatták: " Sok ember tud rajzolni, de neked van megfigyelőkészséged" .
Beatrix leginkább önállóan fejlesztette magát: könyvekből másolt, valamint John Constable, Thomas Gainsborough és J.M.W. Turner képeit tanulmányozta, majd 17 évesen magánórákra járt. Végül Beatrix hálás volt, hogy főként autodidakta módon tanult, mert úgy gondolta, a hivatalos oktatás kedvezőtlen hatással lett volna stílusa eredetiségére. Ahogy teltek az évek, egyre jobban elmélyedt a természettudományokban. A művészet mellett egyébként érdekelte a rovartan, a növénytan és a régészet is (fosszíliákat gyűjtött). Mivel öccsét, Bertramot iskolába küldték és csak nyáron találkozhattak, sok időt töltött egyedül: továbbra is mindent lerajzolt amit látott és amit szeretett. Naplójában azt írja: "ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy lemásoljak bármilyen szép tárgyat, melyen megakad a szem".
 |
| Tüskés őzlábgomba (Lepiota friesii) |
Hirtelen elkezdték a gombák érdekelni, gyakran járt a Királyi Botanikus Kertek herbáriumába tanulmányozni őket. Mikroszkópja segítségével több száz részletes botanikai rajzot készített, és a gombák növekedését, tenyésztését vizsgálta. Charles Macintosh, a skót természettudós, akit a Perthshire-ben töltött nyarak során ismert meg, bátorította, hogy rajzait technikailag még pontosabban alkossa meg. Sokat tanult a férfitól, egymás között cserélgették az illusztrációkat és a gombapéldányokat. Beatrix elkezdett rajzaihoz vízfestéket használni, mely végül azt eredményezte, hogy ügyes természettudományos illusztrátorrá vált. Bár folytatta gombákkal kapcsolatos kutatását az 1890-es évek végéig, "Az agaricineae spóráinak csírázásáról (Kalaposgombák)" című írását elutasította a londoni The Linnean Society ( a világ legrégebb meglévő biológiai egyesülete), mikor 1897-ben bemutatta nekik. Hogy ennek a kutatása, teóriái vagy esetleg az volt-e az oka, hogy nőnek született, nem egyértelmű, mindenesetre ez a döntés közrejátszott abban, hogy Beatrix idejét innentől a rajzolásnak és festésnek szentelte, mellyel már elkezdett szerény jövedelemre is szert tenni. A naturalizmus nem ment képzelete rovására, Beatrix számára a vidék egyszerre varázslatos is volt. Később így ír róla: "az egész vidéki táj a tündérek birodalma". Művészetében a fantasy és realizmus harmonikusan megfér egymás mellett.
 |
| Beatrix Potter és kutyája, 'Spot', Derwentwaterben. Rupert Potter fotója. 1887. augusztus Victoria and Albert Museum, London |
Eleinte csupán néhány kedvenc történetéhez készített illusztrációkat. Megalkotta többek között az Alice Csodaországban, az Ali Baba és a negyven rabló, a Piroska és a farkas, a Csizmás kandúr, és a Hamupipőke saját változatait; ahogy mindig, a természetből merített inspirációt. Testvérével, hogy pénzt keressenek, karácsonyi és egyéb ünnepi alkalmakra szóló képeslapokat terveztek, melyeken leggyakrabban egerek és nyulak szerepeltek. Ezek a munkák vezettek első megjelenési lehetőségéhez: a Hildesheimer & Faulkner kiadó 1890-ben megvette Beatrix néhány rajzát, melyeket képeslapokhoz, és könyvillusztrációkhoz használtak fel. Miután egyik békás sorozatát megvásárolta a Changing Pictures című népszerű évkönyv, a művész elhatározta, hogy saját történetei illusztrált kiadásába kezd.
Korábbi nevelőnőjével, Annie Moore-al az évek során barátnők lettek. A huszonéves Beatrix gyakran látogatta Annie-t és családját egere vagy nyula kíséretében; amikor pedig elutazott nyaralni, szórakoztató történetekkel teli, tollrajzokkal illusztrált leveleket küldött barátnője gyermekeinek. 1893. szeptemberében, 27 éves korában is írt egyet az éppen influenzás és lázas Noël-nek, melyben négy nyúl - Tapsi, Füles, Pamacs és Péter - kalandjait meséli el. Beatrixot megihlette két házinyula, Benjamin Bouncer és Peter Piper. A Noël-nek ít levél Nyúl Péter és családja történetét meséli el, és a Mc Gregor kertjében történt izgalmas kalandot. A mese olyan jó fogadtatásban részesült, hogy Beatrix úgy döntött, kibővíti és megjelenteti. 1900-ban kölcsönkérte a levelet Noëltől, hogy ki tudja másolni az illusztrációkat a könyvhöz, melynek a Nyúl Péter kalandjai címet adta. 1901-ben, miután hat kiadó is elutasította, a művész úgy döntött, saját maga fogja megjelentetni a Nyúl Pétert. Decemberben kinyomtatott 250 példányt fekete-fehér illusztrációkkal, majd családtagjainak és barátainak ajándékozta. Könyve nagy siker lett, majd újra eljutott az egyik kiadóhoz. A Frederick Warne & Co. felülvizsgálta korábbi döntését és felajánlotta Beatrixnak, hogy mégis megjelentetné munkáját egy feltétellel: még a kiadás előtt a történetet újra kell illusztrálni színesben.
 |
| A 25 éves Beatrix és nyula Benjamin Bouncer, 1891. |
 |
| Benjámin nyuszi kalandjai, 1904 |
Amikor 1902. októberében a könyv megjelent a nyilvánosság előtt, azonnal bestseller lett. A Frederick Warne & Co.-nak egy éven belül hatszor kellett újra kiadnia, hogy kielégítse a megnövekedett keresletet. Az ekkor 32 éves Beatrix, kezdeti sikerei után még több történetet írt. 1903-ban megjelent a Bikkmakk Mókus kalandjai és A glouchesteri szabó, egy év múlva, 1904-ben pedig a Benjámin nyuszi kalandjai. Meséi apró könyvekben jelentek meg, úgy tervezve, hogy még legkisebb gyermekek is kényelmesen tudták lapozgatni, nézegetni. Történeteiben Beatrix egy egész világot hozott létre, melyben állatszereplői emberi ruhákat viselnek, sőt még emberi jellemvonásokat és személyiséget is adott nekik, miközben egyszerre megőrzött bennük minden, az állatokra olyannyira jellemző aranyos és valódi tulajdonságot.
-6.jpg) |
| – Na, mehettek. Legyetek jók! Nemsokára hazajövök. (Now run along, and don't get into mischief. I am going out.) Nyúl Péter kalandjai, 1902. |
1903-ban Beatrix megtervezte és megvarrta az első Nyúl Péter babát Norman Warne’s unokahúgának. A művész jó üzleti érzékkel rendelkezett: nyulas babák mellett kifestőket, társasjátékokat, tapétákat, figurákat, takarókat és teáscsésze szetteket is készített. Két évvel később szerkesztője, Norman Warne házassági ajánlatot tett neki, mely szülei részéről nagy ellenállásba ütközött. Bosszankodásuk ellenére (zavarta őket, hogy a férfi kereskedelemben dolgozik) a művész igent mondott, ám kevesebb mint egy hónappal később vőlegénye leukémiában meghalt. Beatrix, hogy fájdalmát enyhítse, otthagyta Londont, és Lake District-re, gyermekkora egyik kedvenc tájára utazott, ahol vigaszra lelt.
Férjével úgy tervezték, hogy vesznek ott egy kisebb farmot, nyári rezidenciaként. Az emlékek és a friss veszteség ellenére (vagy éppen azért) 1905-ben megvette egyedül a birtokot, Hill Top Farmot Sawrey-ban és elkezdte kitanulni a gazdálkodás fortélyait. Hill Top-ban született meg meséi számos újabb szereplője: Tomi cica és Kacsa Jolán, Samuel Whiskers, a patkány és Pigling Bland, a malac. Nem hagyta abba az írást és rajzolást, sőt az alkotófolyamat valószínűleg segített is neki gyásza feldolgozásában.
 |
| Kacsa Jolán kalandjai (The Tale of Jemima Puddle-Duck) |
Bár nem élhetett mindig Hill Top Farmon, mivel özvegy viktoriánus nőként elvárták tőle, hogy gondoskodjon idősödő szüleiről Londonban, ő továbbra is befektetett farmjába és állandó lakhellyé alakította. Évi egy-két könyvet kiadott a következő nyolc évben, de jóval több időt töltött farmja körüli munkákkal. Ahogy telt az idő, más területeket is megvásárolt Lake District-en, néhányat bérbe is adott, majd 1909-ben megismerkedett William Heelisszel, a helyi ügyvéddel. Négy év udvarlás után 1913-ban összeházasodtak. Beatrix immár, újra házasan végleg letelepedhetett farmján, ami azt jelentette, hogy még több időt fordíthatott a gazdálkodásra: többek között magas színvonalon tenyésztett őshonos cumbriai Herdwick-juhokat. Az állatokkal díjakat is elnyert, a pásztorok és farmtulajdonosok nagyra becsülték.
1923-ban megvett egy hatalmas területet, ami korábban őzpark volt, és több ezer juhnak adott otthont, valamint ezzel együtt számos juhásznak és juhtenyésztőnek munkalehetőséget. Természetesen fontos volt számára állatai egészsége is, a legújabb biológiai gyógymódokkal kísérletezett, hogy megoldást találjon a juhok gyakori betegségeinek kezelésére. Beatrix az ország egyik legnagyobb Herdwick-juh farmerjének számított akkoriban. Apja meghalt a világháború kitörése idején, édesanyját pedig rábeszélte, hogy költözzön ő is Lake District környékére. Beatrix továbbra is rajzolt és írt, bár egyre kevesebbet, és inkább saját maga szórakoztatására.
 |
| Robinson a kismalac kalandjai (Tale of Little Pig Robinson) |
Farmos tennivalói mellett már csak két újabb könyvet tudott kiadni halála előtt. Utolsó főbb munkája a The Tale of Little Pig Robinson (Robinson malac meséje) 1930-ban jelent meg. Harminc évet élt boldog házasságban, gyermeke nem született, bár férje népes családtagjaival közeli, rokoni kapcsolatot alakított ki. Részt vett unokahúgai tanításában, segítette és támogatta férje lány- és fiútestvéreit. 1943-ban hunyt el tüdőgyulladásban és szívelégtelenségben. Művészi pályája során 28 könyvet írt és illusztrált, melyeket azóta több mint 35 nyelvre fordítottak le. A Nyúl Péter 1902-es, eredeti megjelenése óta történeteiből több, mint 100 millió példány kelt el az üzletekben. Beatrix 14 farmot vett meg több mint 4000 hektár területtel Lake Districtben, melyet a National Trust természetvédelmi szervezetre hagyományozott. Hill Top Farmból múzeum lett, Beatrix kívánsága szerint eredeti állapotát megőrizték, a birtok pontosan ugyanolyan, mint amikor ott élt.
 |
| Hill Top Farm |
 |
| Beatrix Potter, 1913 május. Hill Top Farm © National Portrait Gallery, London |
 |
| Gyűszűvirágok, madárral, 1903 Victoria and Albert Museum |
 |
| Tapsifülesék kalandjai (The Tale of the Flopsy Bunnies) 1909 |
.png) |
| Estefelé, kert Lakefieldben, Sawrey közelében (At evening’s close, the garden at Lakefield, near Sawrey), 1902 körül Victoria and Albert Museum, London |
 |
| "Először a salátát dézsmálta meg, aztán a zsenge zöldbabot, végül még egy kis retket is rágott hozzá. " (First he ate some lettuces and some French beans; and then he ate some radishes). Nyúl Péter kalandjai, 1902 |
 |
| Simpkin a szabó ágyánál (Simpkin at the bedside of a tailor), illusztráció A glouchesteri szabóhoz, 1902 |
 |
| A varangyok teapartija (Toads Tea-party) kb.1905, Book of rhymes |
 |
| Illusztráció A gloucesteri szabóhoz, 1902 |
 |
| Illusztráció a Bikkmakk mókus kalandjaihoz |
 |
| Az egerek a szabó panaszkodását hallgatják. A gloucesteri szabó, 1902 |
 |
| Tapsifülesék kalandjai, 1909 (The Tale of the Flopsy Bunnies) |
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)