Frederick Childe Hassam amerikai impresszionista festő volt, leginkább tengerparti és városi jeleneteket festett. Mary Cassatt és John Henry Twatchman mellett fontos szerepet játszott az impresszionista stílus népszerűsítésében az amerikai gyűjtők, múzeumok és műkereskedők körében. Több mint 3000 festményt, metszetet, akvarellt és litográfiát alkotott karrierje során a 20. század elején.
 |
| Childe Hassam, 20. század |
Hassam Dorchester városában született 1859. október 17-én. Már gyerekként a művészet mindennapjai része volt, ugyanis üzletember apja, Frederick Hassam tekintélyes művészeti és régiséggyűjteménnyel rendelkezett. Anyja, Rosa amerikai család sarja, apja pedig egy 17. századi angol bevándorló leszármazottja volt. Ennek ellenére a művészt sötét arcszíne és szemformája miatt sokan közel-keleti származásúnak tartották - erre a feltételezésre pedig Childe örömmel ráerősített. Az 1880-as évek közepétől egy iszlám stílusú félholdat kezdett festeni (mely végül egy perjellé egyszerűsödött le) szignója mellé, és felvette az arab hangzású "Muley" (az arab "Mawla" szóból eredő) becenevet.
A művészet világa igen korán érdekelni kezdte. Az általános iskolai első rajz- és vízfestékleckéken lelkesen részt vett, ám szülei akkor még nem észlelték gyermekük tehetségét. Childe emellett a sportban is kiváló volt, középiskolai éveiben rendszeresen boxolt és úszott. Egy tűzvész 1872. novemberében elpusztította Boston kereskedelmi negyedének nagy részét apja üzletével együtt. A Hassam család a közeli Hyde Parkba költözött, Childe pedig félbehagyta középiskolai tanulmányait, sokat dolgozott, hogy tudja támogatni családját. Ekkortájt a fametszet-készítés művészetét tanulmányozta és megismerkedett a metszetkészítő George Johnsonnal, aki munkát ajánlott neki. Childe hamar elsajátította a mesterséget és ügyes rajzolóvá vált, különféle kereskedelmi metszetekhez készített terveket, például fejlécekhez és újságokhoz. Mikor elkezdett művészi képeket festeni leginkább az akvarellt részesítette előnyben, főleg szabadtéri tanulmányokat alkotott. Legkorábbi olajfestményeit 1879 körül hozta létre.
1882-ben Hassam szabadúszó illusztrátorrá vált, főleg gyerekmesékhez rajzolt, melyek olyan magazinokban jelentek meg mint a Harper's Weekly, a Scribner's Monthly és a The Century. Folytatta technikájának és stílusának fejlesztését: rajzórákon vett részt és festészetet tanult. 1882-ben megnyílt első kiállítása Bostonban, ahol akvarelljeit lehetett megtekinteni.
Az utazás a művészt egész életében erőteljesen inspirálta. Mivel viszonylag kevés hagyományos művészeti képzésben részesült, Hassam egyik barátja, aki a Boston Art Club tagja is volt, meghívta egy két hónapos európai tanulmányútra 1883 nyarán. Átutaztak az Egyesült Királyságon, Hollandián, Franciaországon, Olaszországon, Svájcon és Spanyolországon, együtt tanulmányozva a régi mesterek munkásságát és akvarelleket festettek az európai vidéki tájakról. A fiatal művészt különösen J.M.W. Turner alkotásai nyűgözték le. Az utazáson festett 67 akvarell képezte az 1884-ben megrendezett második kiállítása alapját. Ebben az időszakban egyre több embert ismert meg és kialakult egy művészközösség, melyhez ismert kritikusok és "a fiatalabb művészgeneráció legolvasottabb és legokosabb művészei, illusztrátorai, szobrászai és dekoratőrei" tartoztak. Barátai energikusnak, robosztusnak, társaságkedvelőnek és szerénynek, öniróniára hajlamosnak, tapintatosnak tartották, de olykor tudott vitázós hangulatba is kerülni és fanyar, csipkelődő megjegyzésekkel csipkelődni azokkal akik nem értettek egyet vele. Hassamra leginkább William Morris Hunt köre hatott erőteljesen, aki a francia tájképfestőhöz, Jean-Baptiste Camille Corothoz hasonlóan a szabadban és a természetről közvetlenül festő barbizoni hagyományokat képviselte. Hitvallásuk szerint "az atmoszféra és fény azok a dolgok melyekért érdemes a tájképfestészetben dolgozni".
1884. februárjában számos udvarlással töltött év után, Hassam feleségül veszi családja egyik barátját, a 22 éves Kathleen Maude Doane-t, majd Bostonba költöztek. A hölgy az akkori szokványos női szerepek szerint élt: háztartást vezetett, utazásokat szervezett és a többi otthoni tennivalókkal foglalatoskodott. Gyerekük nem született, magánéletükről keveset lehet tudni. A környezet megihlette a művészt, az 1880-as évek közepére városképeket kezdett festeni. Számos aprólékos naturalista festményt hozott létre a széles sugárutakról és elegáns barnakövekről drámai, süllyesztett perspektívákat és finom atmoszférikus hatásokat használva: fákon átszűrődő naplemente, a friss hó lágy ragyogása, vagy - védjegye - a csillogó eső áztatta járdák. Az 1880-as évek Amerikájában a témaválasztás szokatlan volt, akkoriban egy bostoni művész sem festett urbánus jeleneteket.
 |
| Boston negyed, Naplemente (Boston Common at Twilight), 1885 olaj, vászon, 106.68 x 152.4 cm Museum of Fine Arts, Boston |
 |
| Esős éjfél (Rainy Midnight), 1890 |
Csatlakozott néhány más, progresszív amerikai művészhez, akik megfogadták a francia akadémikus mester Jean-Léon Gérôme tanácsát, aki hátrahagyta a hagyományos témákat: "Nézz körül és fesd meg amit látsz. Felejtsd el a művészeti iskolákat és a modelleket, a téged körbevevő intenzív életet ábrázold, és biztos lehetsz abban, hogy a Brooklyn híd ér annyit mint a római Colosseum, és hogy a modern Amerika épp oly szép mint az antikvitás kacatjai." Ám némely kritikus mégis határozottan elutasította Hassam urbánus témaválasztását mondván: "nagyon kellemes, de nem művészet". Annak ellenére, hogy olajfestészete folyamatosan fejlődött, még mindig inkább az akvarelljei hoztak pénzügyi sikereket. 1886-ban a házaspár három évre Párizsba költözött. A festő a figurális rajzolást és festést tanulmányozta a tekintélyes Julian Académie-n. Egy ideig lelkesen részt vett a hivatalos rajzórákon Gustave Boulangerrel és Jules Joseph Lefebvre-vel, de gyorsan elmozdultak az önálló tanulás irányába, ugyanis úgy gondolták a "Julian Akadémia a rutin megszemélyesítőjeként ... (akadémikus gyakorlás) a fiatal emberek minden eredetiségét szétzúzza. Egy megszokott kerékvágásba próbálja helyezni őket és benne is tartani." Hassam első párizsi festményei leginkább utcai jeleneteket ábrázoltak, főleg barna színpalettával a vásznon. E műveket visszaküldte Bostonba, és eladásuk, régebbi akvarelljeivel együtt elegendő bevételt hozott ahhoz hogy külföldön maradhasson. Az 1880-as évek vége felé stílusa egyre inkább impresszionistává vált gyors ecsetvonásaival, melyek néha olyan vékonyak voltak, hogy a vásznat majdnem látni lehetett alattuk.
 |
| Párizs, napnyugtakor (Paris at Twilight), 1887 olaj, vászon Crystal Bridges Museum of American Art |
1887 őszén két változatot is festett a Grand Prix versenyről, mely művein áttörésnek számító színpalettát alkalmazva. Technikájának e drámai változásában lágyabb, sokkal diffúzabb színeket vitt vászonra, fénnyel teli jeleneket létrehozva szabadabb ecsetvonásokkal. Valószínű, hogy az impresszionista festmények ténylegesen inspirálták, ugyanis számos művet megtekintett múzeumokban és kiállításokon, bár egyik művésszel sem találkozott személyesen. A stílus olyannyira hatott rá, hogy végül ő egy impresszionista művészcsoport, az amerikai "Tízek" (The Ten) alapítótagjává vált, miután kilenc másik festővel együtt kiléptek az Amerikai Művészek Társaságából. Amikor ez az új művészcsoport elkezdte műveiket kiállítani, gyakran Hassamot tekintették a legradikálisabbnak, egy kritikus egyenesen "extrém impresszionistának" jellemezte.
A hazaküldött befejezett festményei felkeltették a figyelmet és egyre közkedveltebbek lettek. Egy kritikus így jellemezte műveit: "Üdítő megjegyezni, hogy Mr. Hassam az oly sok jó, rossz és középszerű művészeti áramlatok közepette úgy tűnik egy jó adag függetlenséggel és módszerrel a saját kenuján evezik. Ha a három évvel korábbi Boston festményeit összehasonlítjuk jelenlegi munkáival, látható mennyi fejlődött."
A házaspár 1889-ben tért vissza az Államokba, New York-ban telepedtek le. Hassam újra illusztrációkat készített és szép időben tájképeket festett a szabadban. Talált egy műtermet az Ötödik sugárúton és a 17. utcában, ahonnan több New York témájú olajfestményt is alkotott.
 |
| Este az esőben (Evening in the Rain), 1890 |
Európai utazása során továbbra is az utcai és lovas jeleneteket részesítette előnyben, elkerülve az impresszionisták által olyannyira kedvelt ábrázolásokat, mint az opera, kabaré, színház vagy hajókázás pillanatai. Emellett gyakran festett kerti és virágárus lány jeleneteket, köztük néhánynak modellje felesége volt (Gerániumok, 1888), melyeket bemutatott az 1889-es Szalon kiállításon. Hassam közeli barátságot alakított ki a többi amerikai impresszionista művészekkel, művésztársaságokban és klubokban is gyakran vendégeskedett. Európai tartózkodása során kiállításon szerepeltek festményei. Hassam lelkesen vitte vászonra New York elegáns városias atmoszféráját, elkerülve az alacsonyabb osztály negyedeinek nyomorúságát. Úgy gondolta "New York a legszebb város a világon. Egész Párizsban nincs az Ötödik sugárúthoz hasonló..... az átlagos amerikai még mindig nem tudja értékelni saját országa szépségét." Megfestette a jól öltözött kalapos férfiakat, divatos nőket és gyerekeket, az üzleti épületek zsúfolt útjain lassan tovahaladó ló-vontatta kocsikat. Hassam elsődleges fókusza továbbra is "a mozgó emberiség" marad. A városi impresszionista számára a kihívás a környezet nagyon gyors mozgása és ezért szinte lehetetlen lett volna egy teljes impressziót olajjal megfesteni. Kompenzálásként Hassam talált egy alkalmas helyet, ahol vázlatokat készített a tervezett festmény alkotóelemeiről, majd műtermében fejezte be a képet több részletből összeállítva.
.jpg) |
| The South Ledges, Appledore, 1913 olaj, vászon, 87.0 x 91.6 cm Smithsonian American Art Museum Hassam számos nyarat töltött az Appledore szigeten, Maine partjainál, ahol barátjánál vendégeskedett más költők, írók és művészek társaságában egyfajta művészkolóniát alkotva. A költőnő kertjében és a sziklás tengerpartokon Hassam a francia művészek stílusából inspirálódva vibráló ecsetkezelést és ragyogó színeket alkalmaz Appledore nyarainak csillogó fényeinek ábrázolásához. Ez a festmény felidézi a kiváltságos amerikai családok világháború előtti éveinek nyugodt szezonális ritmusát. Egy szépen öltözött nő eltakarja arcát a nap elől; a távolba és lefelé tekint, miközben elmélyed egy szalonka énekében. A sziget madara Celia Thaxter leghíresebb gyermekversét inspirálta. |
Nyaranta sokkal tipikusabb impresszionista helyszíneken dolgozott, például az Appledore szigeteken, New Hampshire-ben, ami híres volt művészkolóniájáról. A szigetek társadalmi életének központja barátja, a költő Celia Thaxter szalonja volt, ahol művészeket és irodalmi alakokat látott vendégül. A csoport "vidám, kifinomult, érdekes és művészi közösség volt... akár egy nagy család". Hassam ekképp emlékszik vissza élményeire: legkellemesebb nyaraimat töltöttem ott, az ország legjobb embereivel találkoztam." Hassam nem csak vendégeskedett barátjánál, hanem festeni is tanította Celia-t miközben természetesen ő is alkotott: megfestette a virágoskertet, a sziklás tájat és néhány enteriőr jelenetet az eddigi legimpresszionisztikusabb ecsetvonásokkal. A stílusra jellemző módon színeit "tökéletesen tisztán egyenesen a tubusból" vitte a vászonra előkeverés nélkül. Több művész bemutatta festményeit Thaxter szalonjában, ahol néhány vagyonos vásárló is megfordult. A költőnő 1894-ben halt meg. Hassam "A virágszoba (The Room of Flowers)" című képpel állított neki emléket, melyen a hölgy társalgóját láthatjuk.
 |
| A virágszoba (The Room of Flowers), 1894 |
.jpg) |
| Sziklák és tenger, Appeldore (Cliffs and Sea, Appeldore), 1903 akvarell, papír, 30.5 x 24 cm |
Az 1890-es évek közepétől Hassam leginkább tengerparti városokba utazott, melyek mindegyike egyedi szemléletmódokat nyújtott az alkotáshoz. 1896-ban megtartották első egyszemélyes aukcióját, ahol több mint 200 műve szerepelt. A legtöbb kritikus meg volt győződve arról, hogy túl messzire ment az impresszionizmusban: "Színei egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, míg már csak csikorognak. Benyomásai egyre vizenyősebbek" Egy másik szerit "Figyelmen kívül hagyja a művészetkedvelőket". Hassam kevesebb mint 50 dollárt keresett képenként az aukción. Úgy döntött visszatér Európába. Egy ideig különféle országokban utazgatott a régi mesterek alkotásait tanulmányozva és továbbra is nagyon világos színpalettával dolgozott.
Bár továbbra is érdekelte az emberi alakok ábrázolása városi környezetben, új nyári munkái azt mutatják, hogy egyre erősödő figyelmet szentelt a tiszta tájábrázolásokra és épületekre. Színei egyre halványabbá váltak, hasonlóan Monet-hoz, mely néhány szemlélőre nyugtalanítóan hatott, kifürkészhetetlennek találták. Mikor megkérdezték miért pont azt az adott színpalettát használta, így fogalmazott: "a témák javasolják a színsémákat, én csak festek".
Hassam ügyesen népszerűsítette munkáját, számos külföldi és amerikai műkereskedőnél és múzeumban lehetett képeivel találkozni. A kritikusok és konzervatív ízlésű vásárolók ellenére továbbra is keresett annyit, hogy nem kellett tanítania a pénzügyi stabilitás érdekében. Az új évszázad kezdetével három évtizeddel a francia impresszionisták első kiállítása után az impresszionizmus végre legitimmé vált az amerikai művészközösségben. Hassam képeit nagyobb múzeumok vásároltak meg, díjakat és medálokat nyert. 1906-ban a National Academy of Design egyesület tagjává választották.
 |
| Fürdőző (The Bather), 1904 |
 |
| The West Wind Shoals, 1904 olaj, vászon, 38.1 × 55.9 cm Yale University Art Gallery |
Egy életközépi válsághoz köthető depressziós és italozós rövid időszak után, az 54 éves Hassam elköteleződött egy egészségesebb életmód mellett, melynek az úszás is része volt. Ebben az időszakban spirituális és művészi megújulást érzett. Festett néhány neoklasszikus témájú képet, köztük aktokat a természetben. Városi témái egyre fogyatkoztak és a művész úgy érezte belefáradt a városi életformába, ahogy a nyüzsgő metrók, vonatok és a buszok kiszorították a ló-vontatta kocsik bájos hangulatát, melyeket olyannyira szeretett korai éveiben megfesteni. Hasonlóképpen a városi építészet is változott. Az impozáns kúriák átadták helyüket a felhőkarcolóknak, melyek művészi vonzerejét elismerte: "Természetesen ha egy felhőkarcolót külön veszünk, az nem egy művészeti csoda, hanem inkább egy vadul megformált építészeti szörnyszülött. Ám mikor egyszerre többet látható cikk-cakkos körvonalaikkal az ég felé tornyosulnak és szelíden beleolvadnak a távolba, olyankor a felhőkarcolók valóban szépek" Hassam városi festményei magasabb perspektívát kaptak, ezzel együtt az emberek is összementek. Már csak a teleket töltötte New Yorkban, az év többi időszakában utazgatott. 1904-ben és 1908-ban Oregonba ment, ahol új témákat keresett és változatos vizuális ingerek érték. Több mint száz festményt, pasztellt és akvarellt hozott létre és néhány idealizált természetben fürdőző aktot is. Stílusát és színeit a szokásos módon a témához és a hely hangulatához igazította, de mindig megmaradt az impresszionista ábrázolásmódnál.
 |
| Big Ben, 1897 gouache és akvarell, 22.07 × 29.53 cm National Gallery of Art |
Ahogy a művészpiac egyre buzgóbban befogadta, 1909-re Hassam nagy sikereket ért el, több mint 6000 dollárt értek festményei. 1910-ben Párizsba visszatérve azt találta, hogy a francia várost sem kerülte el a modernitás. Mikor visszatért New Yorkba, "ablakos" sorozatba kezdett, melyet egészen 1920-as évekig folytatott. A vásznakon többnyire gondolataiba merült elegáns ruhákat viselő női modelleket láthatunk lágy fényben fürdő szobabelsőkben, függönyözött vagy nyitott ablakok előtt (Az Aranyhal Ablak (The Goldfish Window (1916). A jelenetek népszerűek voltak a múzeumok körében és gyorsan elkapkodták őket. Hassam különösen termékeny és energikus volt az 1910-től 1920-ig tartó időszakban, melyet egy kritikus így jellemzett: "Gondoljanak csak mennyi ijesztő számú Hassam kép lesz a világon mire az az ember 70 éves lesz!" Hassam élete során tényleg több ezer alkotást hozott létre szinte minden médiumban. Míg egy barátja egy évszakban talán hat képet ha megfestett, Hassam az idő alatt negyvenet. Ebben a periódusban visszatért a tengerparti tájképekhez, de olykor festett néhány csendéletet is.
Az első világháború kitörése ihletet adott Hassam pályafutásának késői szakaszában, számos hazafias témájú alkotást hozott létre, melyeken amerikai és más zászlók láthatók ahogy végigsorakoznak New York utcáin. Annak ellenére, hogy egy új amerikai mozgalom vezető alakja volt, idősebb korában egyre erőteljesebben hangot adott a modern stílusok és művészek iránt érzett nemtetszésének. Utolsó éveiben egészségügyi állapota hanyatlásnak indult, alkoholproblémákkal küzdött, de a festést továbbra is folytatta. 1935-ben halt meg 75 éves korában.
1. 2. 3. 4.
 |
| Késő délután, New York, Tél (Late Afternoon, New York, Winter), 1900 körül olaj, vászon, 93.8 x 73.7 cm Brooklyn Museum |
Hassam itt fátyolszerű halványkék festéket használ, melyet rózsaszín és sárga foltok tarkítanak, felébresztve a havas téli nap atmoszféráját. A művész a modern urbánus életképek hangulatát egyfajta közvetlen meghittséggel tudta ábrázolni. Ezt a hatást gyors ecsetvonásokkal és a fény illanó hatásainak kiemelésével érte el. via
.jpg) |
| Ötödik sugárút, Noktürn (Fifth Avenue Nocturne). 1895 körül olaj, vászon, 61.2 x 51 cm The Cleveland Museum of Art |
A tompított színárnyalatokkal ábrázolt esőáztatta látképen James Abbott McNeill Whistler hatása érezhető. Whistler is festett "noktürnöket", ahol a formák inkább költői szuggesztiók egyértelmű meghatározás helyett. A noktürn festmények éjszakai jeleneteket ábrázolnak,gyakran puha, lágy, elmosódott fényekkel és ecsetvonásokkal, egyfajta melankolikus mégis álomszerű atmoszférát keltve. A noktürn egyszerre olyan zenei kompozíció is, melyet az éjszaka szépsége ihletett.
 |
| A sétány, New York (Promenade, New York), 1895 olaj, vászon, 25.4 by 35.6 cm Magángyűjtemény |
A képen elegáns hölgyet láthatunk aki egy szürke és lármás téli napon sétál. Minden kontúr lágyított, a részletek minimalizáltak, a vonalasabb, rövid ecsetvonások a havas és jeges téli időjárás hangulatát idézik fel. A háttérben lévő alakok és épületek csupán sziluettnek tűnnek a ködös, atmoszférikus ég alatt. A kékesfekete hűvös tónusok és a tompa lila dinamikus kontrasztot képez a hóborította járdák élénk ecsetvonással ábrázolt fehér pigmentjeivel. A festék expresszív alkalmazása még tovább segíti kifejezni az aktív mozgás érzetét, mely Hassam szinte minden városi életet bemutató művének fontos eleme.
.jpg) |
| New England Headlands, 1899 olaj, vászon, 68.9 × 68.9 cm Art Institute of Chicago |
A tájképen a festő egyik kedvenc úticélját, a massachusetts-i Gloucester városát láthatjuk. A nyári hónapokban számos művész kedvelt nyaralóhelyének számított, akik Hassam-hoz hasonlóan a környék festői aspektusainak hangsúlyozásával töltötték idejüket, megfestve különös épületeket és a vitorláshajókat. A kompozíción ragyogó, telített kékek és az éles árnyalatú fehérek fokozzák a kép tengeri hangulatát, míg a négyzet alakú vászon kiemeli az mű építészeti minőségét és a harmonikusan rendezett tér érzetét.
.jpg) |
| Mezők (Meadows), 1910 körül olaj, vászon, 50,8 x 61 cm Brooklyn Museum |
 |
| Francia kert (vagy a Terre-Cuite teáskészlet) French Tea Garden (also known as The Terra-Cuite Tea Set), 1910 olaj, vászon, Hunter Museum of American Art |
.jpg) |
| A Szonáta (The Sonata), 1911 olaj, vászon, 69.6 x 69.6 cm Museum of Fine Arts, Boston |
 |
| Fürdőző és felhő tükröződések (Bather and Cloud Reflections), 1914 olaj, vászon, 88.9 x 101.6 cm Magángyűjtemény |