Kuniyoshi híres ukiyo-e mester volt. Edo városában született, mely manapság Tokyo néven ismert. Mély nyomott hagyott az ukiyo-e, a hagyományos japán fametszetek világában. Élete és munkássága zsenialitással átitatott és hosszan tartó hatást gyakorolt a művészet világára. Témái között számos stílus megtalálható: tájképek, nők, Kabuki színészek, macskák, mitikus állatok, valamint legendás szamurájok. Emellett művészetét inspirálta a nyugati tájképfestészet és karikatúra különféle aspektusai is. Ellentétben a festői Japán békés látképeivel, melyeket kortársai Hokusai és Hiroshige alkotott, Kuniyoshi a hősök, legendák és szörnyek felemelkedésének vezéralakjának számított az ukiyo-e műfajban.
Korai élete egyfajta misztikumba burkolózik. Yoshiaburo néven született 1797. január 1-én. Apja, Yanagiya Kichiyemon selyemfestőként dolgozott, fia pedig a minták tervezésében segédkezett. Talán ezért is kedvelte később annyira az élénk, gazdag színekkel és mintákkal átitatott ábrázolásmódot. Családja Nihonbashi-ban élt, Edo vibráló központjában. Kisiparos fiaként a városi kereskedőosztály egyedi kultúrájában nőtt fel. Már gyerekként érzéket mutatott a rajzoláshoz, és e szenvedélyét szorgalmasan gyakorolta is. 14 évesen már komolyabb művészi tanulmányokat folytatott a híres Utagawa iskola növendékeként az ukiyo-e metszetkészítő mester, Toyokuni Utagawa szárnyai alatt, akinek hamarosan egyik legfőbb tanítványává vált. Toyukuni fiatal növendékének a Kuniyoshi nevet adományozta. Ez régi szokás volt: amikor a diákok egy művészeti iskola tagjai lettek, új művésznevet kaptak, mely mesterük művésznevéhez kapcsolódott. Kuniyoshi neve Toyokuni nevéből eredt: kuni, egyesítve a fiú Yoshisaburo keresztnevével. Az ifjú művésznek az iskola befejezése után számos kihívással kellett szembenéznie kezdőként. Még olyan időszakot is át kellett vészelnie, mikor használt matracok javításából és eladásából tartotta fenn magát. Ám 1827-ben komolyabb áttörés történt életében miután az iskolájára jellemző színésznyomatok helyett legendás hősöket ábrázoló metszeteket kezdett alkotni és elkezdte megtalálni saját stílusát.
 |
| Suikoden 108 hőse: Zhu Wu (The 108 Heroes of the Popular Suikoden: Zhu Wu (Jinkigunshi Shubu), 1827 - 1830 Ez a nagyon híres, bár meglehetősen ritka nyomat azt mutatja, ahogy Shinkigunshi Shubu mágus és mester stratéga varázsigéket használ a bal felső sarokban látható démon elűzésére. Zhu egy amulettet tart bal kezében és egy kardot a jobbjában. A démon egy fekete felhőben távozik a misztikus tűz által körülvéve, mely természetfeletti eseményt jelez az ukiyo-e nyomatokon. via |
Első komolyabb művészi elismertség és kereskedelmi siker akkor érte, mikor bemutatkozott első metszetsorozatával, melynek a „Suikoden 108 hőse” címet adta. A képek 108 lázadót és banditát ábrázoltak a Suikoden című, 14. századi kínai klasszikus irodalmi mű alapján, mely óriási népszerűségnek örvendett akkoriban Japánban, ugyanis a történet hangulata összhangban volt az Edo-korszak kereskedő osztályával. A korrupt szamuráj társadalmi osztályból és az elnyomó kormányból kiábrándult műkedvelők olyan hősöket találtak a történetben akikkel azonosulni tudtak. A sorozat városszerte hatalmas népszerűségre tett szert. Ahogy Kuniyoshi témaválasztása felpezsdítette a műfajt éppen úgy történetmesélése is. Minden egyes hőst külön portrén ábrázolt, de minden képen egy nagyobb jelenet drámája és cselekménye érezhető. Az egyoldalas harcos nyomatokat szöveges biográfiával vagy a megfestett történet rövid összefoglalásával egészítette ki. A sorozat 1827 és 1830 között jelent meg, és akkora izgatottság vette körül, hogy gyorsan másodszor is ki kellett adni. Sokan magukra tetováltatták Kuniyoshi hőseit. Még kortársai is, Kunisada és Kuniyasu meglovagolta Kuniyoshi népszerűségét a Suikoden hősök saját stílusában készült interpretációkkal. A sorozat segített a művész stílusa megújításában és hírnevet hozott. Ettől a ponttól kezdve a nyilvánosság mindig várta újabb és újabb szamuráj és legendás hősképeit és Kuniyoshi nem okozott csalódást.
_(BM_2008,3037.10067).jpg) |
| Wang Ying a Tömzsi Tigris (Wang Ying the Stumpy Tiger), 1827-30, Suikoden 108 hőse sorozat Utazókat szállított át a folyón, majd a vagyonosabbakat elkezdte kirabolni. Később letartóztatták, majd szökése után banditavezér lett. |
 |
| Miyamoto Muszasi Shirakura Dengoemonnal harcol (Miyamoto Musashi Fighting Shirakura Dengoemon), 1851 |
Bár a harcos nyomatok (musha-e) már 1646-ban népszerűvé kezdtek válni, csak kevés fametszet-készítő művészt érdekelt a tradicionális japán harcos ódája. Kuniyoshi újjáélesztette a témát nyomataiban, drámát és modern hangulatot lehelt a múlt hőseibe. A felfokozott vérontást új, képzeletgazdag vizuális történetmeséléssel elegyítette, életre keltette a legendákat korábban sosem látott dinamizmussal, melyre a triptichon ábrázolásmód tökéletes választás volt. Ez a formátum lehetőséget adott történelmi, humoros és fantasy meséit panorámában és aprólékos részletességgel bemutatni. Hogy a három oldalt teljesen felhasználja, Kuniyoshi mozgástól nyüzsgő, részletgazdag nem evilági dimenziókat idézett fel. Bár kortársai triptichonjai oldalakra törve megtartanak némi koherenciát, Kuniyoshi bonyolult kompozíciói gyakran szinte feloszthatatlanok. Egyetlen oban lap megpillantása is vágyat vált ki, hogy megtudjuk hogyan bontakozik ki a mese a margón túl. Kuniyoshi tehetsége, hogy át tudott alakítani egy műfajt és forradalmasított egy formátumot határtalan fantáziája és alkalmazóképessége összjátékából eredt.
 |
| Az ellopott drágakő visszaszerzése a Sárkánykirály Palotájából (Recovering the Stolen Jewel from the Palace of the Dragon King), 1853 triptichon, 36.5 cm x 24.8 cm The Metropolitan Museumo of Art |
Miközben a művész egyre jobban megerősítette reputációját, megalapította saját metszetkészítő iskoláját. A vibráló kreatív környezetben számos feltörekvő művész, köztük olyan nemesi származású tanítványokkal mint Yoshitoshi, tehetsége virágozhatott ki a mester vezetésével. Kuniyoshi otthonára és műtermére a macskák szeretete volt jellemző: a tanítványok szeretettel emlékeztek vissza a számtalan macska jelenlétére, ami hozzájárult a nyugodt és kreatív atmoszférához, emellett a művész otthonában is mindig legalább egy tucat macska lakott. A macskák gyakran megjelentek nyomatain is, néha mint főszereplők, emberek, vagy olykor finoman a sarokba húzódva. Kuniyoshi macskás metszetei a modern gyűjtők körében igen népszerűek voltak.
 |
| Illusztrált közmondások macskákkal (Illustrated Proverbs with Cats), 1852 triptichon részlet Magángyűjtemény A kép egy háromoldalas triptichon része, mely humorosan, macskákkal ábrázol japán közmondásokat, például "mint érmét adni a macskának", "macskanyelv" vagy "még egy macska sem enné meg". Ezek a rövid farkú foltos és calico macskák közkedveltek voltak az Edo-korban. Kuniyoshi valósághűen ábrázolta az állatok hajlékony testét és egyedi testtartásait, emberszerű arckifejezést adva nekik. |
A lebegő világ és a kereskedő osztály fényén kívül egy uralkodó és elnyomó kormányzat leselkedett szigorú társadalmi rétegződéssel. Ez a szociális nyomás egyre jobban sűrűsödött, míg Japánt éhínség sújtotta az 1830-as évek végén. Majd az 1840-es és 50-es években az ország a Sógunátus irányítása alatt egy hosszan tartó, békés és viszonylagos jóléttel jellemezhető korszak utolsó fázisába lépett. Habár ennek a stabilitásnak megvolt az ára: a korszakot szigorú és elnyomó szabályok jellemezték, melyek a mindennapi élet legapróbb részleteire is kiterjedtek.
A kormány a gazdasági káoszban az Edo urbánus kultúrájára jellemző extravagancia visszaszorításával próbált rendet fenntartani. A Tenpo-reformokként ismert fényűzést korlátozó rendeletek sorozata megrendítette a lebegő világot 1841 és 1843 között. A fametszetek kormányzati tűzbe kerültek a luxus és vizuális gazdagságuk miatt. A képek nem haladhatták meg a hét vagy nyolc színt és a három oldalt. Lényegében a reformok betiltottak minden olyan képet mely színészeket és kurtizánokat ábrázoltak. Ám a politika alábecsülte az ukiyo-e műfaj rugalmasságát és Kuniyoshi találékonyságát.
%20and%20Snakes%20Disturbed%20by%20a%20Blind%20Man%20(Mekura%20ni%20komaru%20mi),%20from%20the%20series%20Comical%20Twelve%20Signs%20of%20the%20Zodiac%20(D%C3%B4ke%20j%C3%BBnishi).jpg)
Kuniyoshi ügyesen megkerülte a kormányzati cenzúrát, finoman mégis érzékeltette ironikus gondolkodásmódját. Az epikus go játéknak álcázott, finoman elfátyolozott társadalmi véleménynyilvánításoktól kezdve, az omladozó politikai valóságtól remek figyelemelterelést nyújtó természetfeletti képekig, metszetei a lebegő világ szellemiségével harmonizáltak.1843-ban a művésznek meggyűlt a baja a hatóságokkal, akik nyomozni kezdtek utána. Végül pénzbírsággal és megrovással büntették, bár néhány szatirikus triptichonját megsemmisítették. Ez nem tántorította el az alkotástól, sőt az Edo-kori visszaemlékezések magasztalják kyoga műveit, vagy más szóval „bolond képeit”. Ahogy a szigorítások enyhültek 1847-ben, újra visszatért a színész nyomatokhoz.
 |
| Macskák által eljátszott népszerű darabok (Popular Plays Acted by Cats (Ryûkô neko no kyôgen zukushi), 1839 körül fametszet, 35.5 x 23.9 cm Museom of Fine Arts Boston Macskák szereplőként híres kabuki-darabok jeleneteiben. |
Mikor a kormány engedett a megszorításokon 1847-ben, a művészek és az fametszetkészítő-ipar is hamarosan új kihívással került szembe: egy Japánon túli szokatlan világgal. Japán ugyanis évszázadokon át elzárkózott mindenféle diplomáciai vagy kereskedelmi kapcsolattól a világ többi országától.
1853-ban Fillmore elnök megbízásából Perry tengerésztiszt Japánba érkezett, hogy kapcsolatot létesítsen az Egyesült Államok és Japán között, diplomáciai és kereskedelmi tárgyalásra felkérve a japán vezetőséget. Ezt eleinte elutasították, de Perry nem tántorodott el, közölte ha nem fogadják el a megállapodást, akkor erővel fogja kikényszeríteni. Eleinte a sógunátus nem írta alá az amerikai szerződést, majd Perry visszavonult és egy év múlva egy nagyobb hajós flottával tért vissza. Az Ópiumháború során Kína vereséget szenvedett a britektől (1839-1842), és félig gyarmati országgá vált. Ennek fényében a fenyegetés hatására Japán véget vetett a két évszázadon át tartó elszigetelődött politikának és elfogadta az amerikaiak felkérését. Ezt a kereskedelmi megállapodást hamarosan más országokkal kötött egyezségek követték: Oroszország, Hollandia, Franciaország és Britannia is csatlakozott. Az ukiyo-e művészek friss stílust találtak a külföldi emberekben és tárgyaikban, melyek Yokohama kikötőjében áramoltak az országba.
 |
| Az Asama hegy látképe az Usui hágóról (View of Mt. Asama from the Usui Pass), 1850 fametszet, 25.7 cm x 35.6 cm The Metropolitan Museum of Art |
Későbbi éveiben Kuniyoshi művészi teljesítményét akadályozta hanyatló egészségi állapota, bár iskolája továbbra is virágzott. Betegsége ellenére továbbra is a fametszet-készítés élén járt, folytatta a munkát, de kevesebb nyomatot készített mint korábban. 1856-ra lebénult, majd 1861 tavaszán 64 éves korában stroke következményeitől meghalt.
Kontrasztot képezve kissé arrogáns riválisával, Kunisada Utagawa-val, Kuniyoshi egy kedves és szerény férfi volt. Tehetsége ellenére, selyemfestő fiaként komoly nehézségeken ment keresztül hogy elérje karrierje csúcsát. Még miután sikereket ért el akkor sem bízta el magát, stabilan ragaszkodott értékrendjéhez. Nem vállalt el megbízást olyan kiadóktól melyeket nem kedvelt, függetlenül attól mennyit fizettek volna érte. Kuniyoshi nem hagyott hátra írásos emlékeket. A kortárs kutatók úgy gondolják, hogy mások feljegyzéseiben talán megtalálható a művész jelenléte – egy 19. századi anekdota szerint színes tűzoltókabátot szeretett viselni, míg egy másik szerint a művész a „Skarlát bőr” becenevet kedvelte, ami a pletykák szerint a vállán és hátán átívelő tetoválására utalt.
Habár Kuniyoshi önarcképein nem láthatjuk arcát, személyisége mégis tisztán érzékelhető. Éppen ugyanígy érezhető nyomataiban ahogy múltbéli és jelenlegi tanítványai munkásságában. Igazi edokko (Edo gyermeke) volt, aki képzelete elragadtatásában élt elkötelezetten az innováció iránt, folyamatosan meg tudott újulni. Egy bizonytalan korban dolgozva bátran fogadta a változást, melyet nem akadálynak, hanem lehetőségként látott művészete fejlesztéséhez. Ez a kreatív alkalmazkodóképesség sokoldalúságot adott munkáinak, műveit tartós relevanciával itatta át, melyeket a kortárs közönség éppúgy tud élvezni, ahogy az Edo-korszak népe.
 |
| A szerzetes, Nakasaina Sonja egy sziklán ül, miközben egy sárkány emelkedik ki tálkájából (The arhat, Nakasaina Sonja Seated on a Rock With a Dragon Emerging From a Bowl), 1936 |
.JPG) |
| Kurtizánok (Courtesans), 1847-52 66.7 x 97.2 cm |
 | ||
| Az ivós parti (The drinking party), 1830 körül, az Aranyhalak sorozatból A sorozatban Kuniyoshi kilenc ukiyo-e metszeten humorosan bemutatja a középosztály tagjainak életét. Sokuknak volt aranyhala, ezáltal a nyomatok ismerőssé és még élvezhetőbbé váltak.
|
.jpg)
 |
| Macskaboszorkány, macskaszellem és táncoló macskák (Cat Witch, Cat Ghost and Dancing Cats) triptichon A jelenet egy elhagyatott régi templomban játszódik a legendás Tokaido út mentén, ahol néhány utazó megállt hogy az éjszakát ott töltse. A templomban egy idős nő élt, aki az udvarhölgyekhez hasonló ruházatot viselt. Ennek ellenére igazi természetét az olajlámpa fénye azonnal megmutatta, ugyanis valójában egy nekomata, azaz macskaboszorkány. Ezután egy óriás macskává változott és megevett néhány utazót, de hamarosan legyőzték és egy hatalmas kővé változott. Ez a színdarab először 1827-ben került színpadra, de még 1847-ben is népszerűségnek örvendett. Jobb oldalról láthatjuk Sawamura Sojuro V, Onoe Kikugoro III és Ichimura Uzaemon XII kabuki színészeket. A képen rajtuk kívül két mágikus táncoló macska is látható. via |
.jpg) |
| Zhang Heng a Hajós kicsavarja ágyékkötőjéből a vizet (Zhang Heng, The Boatman wringing out his loincloth), a Suikoden 108 hőse sorozatból, 1847-48 |
 |
| Matsui Tamijiro óriáskígyóval harcol (Matsui Tamijiro fighting a giant snake), 1825 |
 |
| Népszerű polip játékok (Popular Octopus Games), 1840-1842 |
.jpg) |
| Jelenet az "Oiwa szelleme" című darabból (A Scene from the Play "Ghost of Oiwa" (Tokaido Yotsuya Kaidan), 1836 A történet szerint Oiwa és Taima Iemon egymásba szeret, de a férfi időközben roninná és bűnözővé vált, így a lány apja már nem akarja kettőjük házasságát engedélyezni. Ám Iemon ezt nem hagyja annyiban és egy összetűzés során meggyilkolja Oiwa apját. Később gyermekük születik, de Oiwa sokat gyengélkedik és boldogtalan férje mellett. Egy gazdag orvos unokája, Oume beleszeret Iemon-ba, de úgy gondolja nincs esélye a férfinál hiszen ő nem olyan szép mint felesége, ezért arckrémnek álcázott mérget küld az asszonynak. A nő arca szörnyen eltorzul a kence hatására és mikor férje megpillantja nem bír tovább vele maradni. Megkéri egy barátját, hogy erőszakolja meg, így elválhatna tőle, de a férfi erre képtelen, helyette inkább egy tükröt mutat a nőnek, aki meglátja saját eltorzult arcát. Mikor szembesül azzal hogy átverték megőrül, egy karddal végez magával és bosszút esküszik. Iemon újraházasodik szeretőjével, ám Oiwa szelleme kísérteni kezdi. A nászéjszakán úgy tűnik, mintha halott volt feleségét látná, kivonja kardját és meggyilkolja. Ám tévedett, ugyanis új feleségének ontotta ki életét, majd a szellemmel harcolva véletlenül apósával is végez. Ezután a hegyekbe menekül, ám Oiwa elől nincs menekvés, a szellem mindenhová követi, még a lámpásokból is ő jelenik meg. A férfi beleőrül ezekbe az élményekbe majd meghal. Oiwa bosszúja ezzel beteljesedett és végre nyugalomra lelhet. A szellemtörténetet számos kabuki színdarabban és ukiyo-e metszetben feldolgozták az Edo-korszakban. |
 |
| Virág, madár, szél és hold divatos kvartettje (Fashionable Quartet of Flower, Bird, Wind and Moon), jelenet a Gendzsi regénye című könyvből, 1849 körül Gendzsi herceg szép hölgyek társaságában a holdfényes hajófedélzeten |
 |
| Ősz, a "Négy évszak női örömei" sorozatból (Autumn, from the series Women’s Pleasures of the Four Seasons) 1844–46 körül triptichon, 24.8 x 56.2 cm The Metropolitan Museum of Art Az 1840-es évek kormányzati korlátozásainak feloldása után Kuniyoshi pazar sorozatot készített nőkről a négy évszakban. A sorozat mind a négy triptichonja három nőt mutat be egy gyerekkel. Ezen a nyomaton a szereplők csónakokból nézik a Holdat. A Holdat borító ködös felhőket a művész finom tintával és elhomályosított ezüstporral ábrázolja. Kuniyoshi egy épphogy látszódó a képből kivágott hídtartó oszlopot helyezett a jobb oldalra és egy lámpás tükröződik a hullámokban. A jobb felső sarokban lévő kis keretben Genkō verse olvasható: "Nézd meg, majd nézz fel az égre, és csodáld meg a holdat a repülő libákkal." |
%201844%20ukiyoeorg.jpg) |
| Emonzaka, a "Templomok és Szentélyek éjszakai meglátogatásának 8 látképe" sorozatból (Emonzaka, from the series Eight Views of Night Visits to Temples and Shrines (Yomairi hakkei), 1844 |
3.jpg)
2.jpg)
4.jpg) |
| Mongaku a vízesés alatt (Mongaku under the Waterfall), 1851 Egy nagyon ritka triptichon Mongakuról, aki három év vezeklésnek veti alá magát buddhista szerzetesként egy vízesés alatt. Endo Morito, a szamuráj beleszeretett Kesa Gozen-be annak ellenére hogy a hölgy már házas volt, mégpedig egy palotaőr felesége. Addig zaklatta, míg a lány szeretőjévé fogadta azzal a feltétellel, hogy meggyilkolja férjét. Kesa levágta hosszú haját, majd férje szobájába osont, úgy téve mintha ő lenne. Morito belopakodott a szobába, és levágta az alvó fejét. Csak később szembesült azzal, hogy szerelmét fejezte le. Szörnyű lelkiismeret furdalás gyötörte, szerzetes lett (nevét Mongakura változtatta) és három évet töltött a legszigorúbb vezeklésben a Nachi vízesés alatt imádkozva a fagyos télben, melyről számos ukiyo-e metszet készült. A haláltól Fudo Myo (a tűz és fény buddhista istensége) és Kannon az együttérzés istennője menti meg. |
 |
| Békák által eljátszott híres kabuki színpadi hősök (Famous heroes of the kabuki stage played by frogs), 1875 körül |
.jpg) |
| Goshaku Somegoro bambuszfuvolán (shakuhachi) játszik (Goshaku Somegorô, playing the shakuhachi flute), 1845 |
 |
| Macskával játszó nő (Woman playing with a cat), 1852 A "Hegyek és Tengerek ünnepelt kincsei" sorozatból (Sankai medetai zue ("Celebrated Treasures of Mountains and Seas") |