A francia művész főleg botanikai témájú alkotásaival lett népszerű. "A virágok Raffaellojaként" nevezték és minden idők legnagyobb botanikai illusztrátorának tartották. Illusztrációt nem csupán bekeretezték, de kínai mintákhoz is használták. A Les Liliacées (1802-1815) és a Les Roses(1817-1821) című könyvei a legismertebbek. Klasszikus illusztrációit a mai napig reprodukálják: rózsái megjelennek szalvétán, bögréken, étkészleteken, teáscsészéken, párnahuzatokon de még a divatiparban is.
Festett a francia forradalom idején is, túlélte a Direktóriumot, majd nemzetközi elismerésre tett szert precíz növényábrázolásával. Művészi tehetsége kellemes személyiséggel keveredett, ami segítette kapcsolatát befolyásos támogatóival. Marie Antoinette királynő, majd Napóleon két felesége: Jozefina és Mária Lujza császárné, valamint Franciaország utolsó királyának, I. Lajos Fülöpnek felesége Bourbon–Szicíliai Mária Amália francia királyné is pártfogója volt.
Együtt dolgozott korának legjobb botanikusaival, részt vett közel 50 kiadvány létrehozásában, melyekben az ismerős francia udvar virágai mellett, olyan távoli országok növényei is megjelentek mint Japán, Amerika, Dél-Afrika és Ausztrália. Élő növényekről szeretett inkább festeni, így alkotásai frissek, életszerűek voltak, finom részletekkel. Több mint 2100 illusztrációt hozott létre 1800 különböző növényfajról.
 |
| Francia iskola - Pierre-Joseph Redouté portréja |
1759. július 10-én született Saint-Hubert városában, Belgiumban. Apja és nagyapja is festő volt, idősebb bátyja, Antoine Ferdinand pedig lakberendező és díszleteket tervezett. Édesapja festészetet tanított neki, 6 évesen a kis Pierre több képet is alkotott. 13 évesen elhagyta otthonát, hogy a festészetből éljen: a következő 10 évet vándorló festőként töltötte, portrékat és vallásos témájú megbízásokat vitt vászonra. Keresztülutazott Flandrián és a Németalföldön, tanulmányozta a flamand festők munkáit, amikor és ahol volt rá lehetősége. 1782-ben visszatért Párizsba, csatlakozott bátyjához a színházi díszletek tervezésében.
 |
| Édes narancs (Citrus sinensis (L.) Osbeck), Choix des plus belles fleurs et des plus beaux fruits (1833) |
Egyre nagyobb érdeklődést mutatott a virágok festése iránt, eközben megtanulta a színes nyomatok készítésének módját. Részt vett a holland festő, Gerard van Spaendonck óráin, aki gyönyörű virág csendéleteket alkotott. Ritka növényeket keresett, hogy lerajzolhassa őket, a Jardin des Plantes üvegházban is több szokatlan növényt örökített meg. Találkozott a botanikus Charles Louis L'Héritier de Brutelle-el és René Desfontaines-szel, egyre inkább a botanikai illusztrációk világa felé fordította figyelmét. L'Héritier bemutatta Redouté-t a versaillesi udvar tagjainak, hamarosan Marie Antoinette lett a patrónusa. A botanikus emellett a növények anatómiáját és részletes, tudományos reprezentálásukat is megtanította neki. Megbízta egy könyv illusztrálásával is a művészt, aki több mint 50 rajzot el is készített, melyek L'Héritier Stirpes Novae (1784-85) című művében jelentek meg. 1876-ban elutaztak Londonba, ahol Redouté találkozott angol botanikai festőkkel, és különböző nyomtatási technikákat tanult. Illusztrálta L'Héritier újabb művét, az Angol Virágfüzért (Sertum Anglicum), ami egy 1788-ban kiadott tanulmány a Kew-kertekben élő ritka növényekről.
1786-ban a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeumban dolgozott, a növény- és állatgyűjteményeket katalogizálta. Ekkor ismerkedett meg leendő feleségével, Marie-Marte Goberttel, két lányuk született. 1798-ban Napóleon első felesége is patrónusa lett, Jozefina megbízta őt, hogy fesse meg a Malmaison kastély kertjének virágait. Elkészült A Liliomok (Les Liliacées) (1802-16), a Malmaison kert (Jardin de la Malmaison) (1803-05), A Malmaisonban termesztett ritka növények leírása (Descriptions des Plantes Rares Cultivees a Malmaison ) (1812-17) és a Rózsák (Les Roses) (1817-24). 1819-ben Redoute művei a Louvre-ban is megtekinthetők voltak. Rajzórákat kezdett el tartani a Természettudományi Múzeumban, növendékei főleg arisztokraták voltak. Egészen 1840-ben bekövetkezett haláláig tanított és alkotott.
A legtöbb akvarellje a Liliomokból Jozefina császárnétól a fiához került, a Malmaison kert akvarelljeinek nagy részét pedig a cambridge-i Fitzwilliam Múzeum szerezte meg. A Rózsákban szereplő illusztrációit Charles X vásárolta meg özvegy menyének, Mária Karolina Ferdinanda nápoly–szicíliai királyi hercegnőnek. Pontos helyük jóformán meghatározhatatlan. 1948-ban néhányat megvett a londoni Sotheby's, néhányat pedig a Rachel McMasters Miller Hunt Botanikus Könyvtár is megszerzett, később csupán elvétve egyenként jelentek meg különböző árveréseken az illusztrációk.
A 20-21. században számos európai amerikai és ausztrál kiállítást is szerveztek műveiből. Több könyvtárnak köszönhetően online is elérhetőek lenyűgöző munkái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése