Richard "Dickie" Doyle viktoriánus kori brit illusztrátor volt. Alkotásai folyamatosan megjelentek többek között a Punch magazinban, melynek első kiadásának borítóját ő rajzolta.
Londonban született ír katolikus családba 1824-ben, az ír karikaturista John Doyle fiaként. Három fiútestvére volt: James, Charles és Henry Edward Doyle, akik szintén a művészi pályát választották. Hivatalos képzésen nem vett részt, édesapja műtermében tanult. Már korai éveiben látható volt, hogy tehetségesen rajzol fantasztikus és groteszk jeleneteket. Egész életében lenyűgözték a tündérmesék, ez a tematika a legtöbb alkotásában megjelenik. Húsz évesen hozta létre első befejezett illusztrált könyvét a Home for the Holydays-t, melyet halála után 1887-ben adtak ki.
A Punch magazinhoz 1843-ban csatlakozott 19 évesen és hét éven át dolgozott a szerkesztőségben. Apjához hasonlóan ő is készített politikai karikatúrákat. Érdekesség, hogy Sir Arthur Conan Doyle-hoz rokoni szálak fűzték.
Miután otthagyta a Punch magazint, könyvek illusztrálásával foglalkozott. Legelső kiadott művei az Eglinton Tournament (1840) című humoros kiadványban jelentek meg, mely a középkorban játszódik. Doyle illusztrálta több művésszel, például John Leech-el, W. C. Stanfielddel együtt Arhur Conan Doyle három karácsonyi könyvét: a The Chimes-t (1844), a The Cricket on the Heath-et (1845), és a The Battle of Lifeot (1846). Közeli jó barátja, W.M. Thackeray is folyamatosan felkérte művei illusztrálására.
A The Fairy Ring című könyvhöz készült alkotásai (1846) alapozták meg népszerűségét, majd 1849-ben újabb sikereket ért el a Tündérmesék minden országból (Fairytales from All Nations) című könyvvel.
Szabadúszóként dolgozott, sikereit továbbiak követték:
Mark Lemon: Az elvarázsolt baba (The Enchanted Doll) (1849), Jack és az óriások története (The Story of Jack and the Giants) (1850), és
John Ruskin: Az arany folyó királya (The King of Golden river) (1851). Ebben az időben készült el felnőtteket megcélzó munkája
A Messrs-ek külföldi utazása (The Foreign Tour of Messrs). Brown, Jones és Robinson (1854) melyben viccet csinál a turizmus felkapottságából: angol úriemberek csoportját mutatja be, akik végigügyetlenkednek Európán.
Mesterműve kétségtelenül a
Tündérországban (In Fairyland) című könyv, William Allingham verseivel ami 1869-ben jelent meg karácsonykor. A 16 színes fametszet és 36 vonalrajz elkészítéséhez teljesen szabad kezet kapott a művész. A könyvet zöld borítóba kötötték és a viktoriánus könyvgyártás egyik legjobbjaként jellemezték
(Richard Dalby, The Golden Age of Children's Book Illustration, 1991 12. oldal). Az illusztrációk
Andrew Lang: Princess Nobody (1884) című könyvében is megjelentek.
Doyle-t zseniálisnak ám gyakran megbízhatatlannak tartották, úgy tűnt mindig valami más terelte el figyelmét munkájáról. Példaként folyamatosan késésben volt illusztrációival W.M. Thackeray:
Newcomes című regényéhez, végül az író már azzal fenyegette, hogy másra bízza a munkát. Valójában sok időt töltött családjának segítésével és gyakran jelent meg társasági eseményeken is, így időbeosztása meglehetősen zsúfolt volt. Gyakran nevetséges kifogásokat hozott fel, egy alkalommal azért nem készült el időben rajzaival, mert nem voltak ceruzái. Számos könyv illusztrálásával bízták meg, melyek sosem készültek el, mert nem fejezte be őket, ha mégis, az elkészült művek minősége megkérdőjelezhető volt. Nagy-Britannián utazgatva több tájképet is festett, melyek nagy részét barátainak ajándékozott.
