2021. február 20., szombat

Arthur Rackham

Arthur Rackham angol könyvillusztrátor volt, a brit könyvillusztráció 'aranykorának' egyik vezető alakja. Leginkább toll és tusrajzairól ismert, melyeket vízfestékkel kevert. A Brit Könyvillusztráció Aranykora az 1890-es évektől az első világháború végéig tartott. Ebben az időszakban erős piaca volt a jó minőségű illusztrációkkal ellátott könyveknek, melyeket általában karácsonyra ajándékoztak.

Rackham Londonban született, 1867. szeptember 19-én. Iskolaéveiben már elnyert néhány díjat rajzaival. 18 éves korában a Westminster Fire Officeban dolgozott hivatalnokként, főállása mellett  1884-ben beiratkozott a Lambeth School of Artba, ahol hét éven át tanult esti tagozaton művészetet. 

1892-ben otthagyta munkahelyét, a Westminster Budgetnél riporterként és illusztrátorként helyezkedett el. Első illusztrációit 1893-ban publikálta a To The Other Side című, manapság ritka útikönyvben, majd 1894-ben a Dolly Dialouge-tól kapott megbízást. Ettől kezdve a könyvek illusztrálásával foglalkozott élete végéig. 

A századfordulóra ajándékkönyvekben jelentek meg alkotásai, például a The Ingoldsby Legends-ben (1898), a Gulliver Utazásaiban és Grimm mesékben (1900).  Az igazi fordulópont 1900-ban érkezett meg, amikor Rackham találkozott a portréfestő Edyth Starkie-val, aki szomszédban lakott hampsteadi stúdiója mellett. Ő volt a 'legösztönzőbb és legszigorúbb kritikusa' és jövőbeni felesége. 1903-ban házasodtak össze. Starkie segített neki művészi látóköre szélesítésében, az egyszerűbb technikájú, tiszta vonalrajzoktól a színek egybemosása felé mozdult el. 1908-ban megszületett lányuk, Barbara. Bár évek óta elismert, kiváló fekete-fehér illusztrátor volt, igazi ismertségét Rip van Winkle művéhez készített színes képei hozták meg, majd a  J.M Barrie - Peter Pan in Kensington Park-ban megjelent alkotásai 1906-ban. 

A Serpentine egy szép tó (Serpentine is a lovely lake), Pán Péter a Kensington Parkban


Joy of a fallen leaf (Hulló falevél öröme) - Pán Péter a Kensington Parkban


A könyv az 1906-os év kiemelkedő karácsonyi ajándékkönyve lett, és minden idők egyik legkedveltebb gyermekkönyve. Ezt követte az Alice Csodaországban, 1907-ben. Ezekben az években volt művészi pályája csúcsán, annyi felkérést kapott, hogy gyakran kénytelen volt néhányat visszautasítani. Számos kiállításon is láthatók voltak művei a Louvre-ban 1914-ben. 1939-ben halt meg. 

Rackham munkáira jellemző a színek és a részletek gazdagsága. Stílusa és technikája változatos, az élénk és fényes képeken túl könnyen ráhangolódik a finomabb, puhább tónusokra is. Számos műve készült akvarellfestéssel, de könyvillusztrálásai között nem kis számban találunk fekete-fehér és színes nyomatokat is. Munkái közül sok ábrázol törpéket, tündéreket, koboldokat vagy más hasonló teremtményt a mesék és mítoszok világából. Több mint 60 könyvet illusztrált, beleértve William Shakespeare, James Barrie, Charles Dickens, Jonathan Swift, Izaak Walton, John Milton, és Edgar Allan Poe munkáit, ezenkívül Lúdanyó verseket és számos további tündérmese gyűjteményeket. 

1, 2, 3, 4 

Erdei szellemek (Forest spirits)

Egy brownie illusztrációja, 1910. (Illustration of a brownie)

A brownie egy kicsi házi tündér, vagy hobgoblin az angol és skót folklórban. Öreg házakban és pajtákban lakik. Ritkán lehet látni, esténként viszont gyakran hallani, ahogy takarít és házimunkát végez. Tejszínt, kenyeret vagy tejet szoktak hagyni neki a házakban. Ha valaki ruhát készít neki, felveszi, majd eltűnik, és többé nem tér vissza. 

Puck és tündér (Puck and fairy) Shakespeare: Szentivánéji álom


Santa Claus, 1907.

Cheshire Cat, Alice Csodaországban



Undine, 1909

Undine egy mitológiai alak az európai hagyományban, vízi nimfa, aki emberré változik, mikor beleszeret egy férfibe, de meg kell halnia, ha szerelme hűtlen hozzá. A néreiszektől származik , akik kék hajú tengeri sellők a görög mitológia szerint. Gyakran Poszeidón kísérői. A tenger mélyén, ezüstös barlangokban laktak, és tánccal, zenével szórakoztatták magukat valamint a tenger többi istenét.

Rapunzel, 1909.  Grimm mesék


Táncolás a tündérekkel (Dancing with the Fairies), 1906


The Dance in Cupid’s Alley, 1904. Illusztráció Austin Dobson verséhez.



Pán Péter Kensington Parkban, 1906.


A sárkány Dublin közelében (The dragon in the woods near Dublin)

Titania, Shakespeare - Szentivánéji álom

 Oberon és Titania találkozása (The meeting of Oberon and Titania) Szentivánéji álom, 1908


Cordelia, Shakespeare - Lear Király


Tomasso, a macska a kertben (Tomasso the cat in the garden)


Koronázott férfi sellő (A crowned merman)



Elfek, Shakespeare: Szentivánéji álom


A zöld sárkány (The Green Dragon), 1910
1910 28 x 19 cm, Cleveland Museum of Art 

A századfordulót néha a műfaj "aranykoraként" jellemezik. Rackham stílusában  a bonyolult vonalvezetés finom színezéssel keveredik időtlen, misztikus és olykor sötét jeleneteket hozva létre. Ez a kombináció különösen jól illik olyan fantasy témákhoz, mint a tündérmesék, északi vagy germán legendák, vagy a képen látható sárkány, melyet először a Képek Könyvéven adtak ki 1913-ban. A szörny kanyargós teste utánozza a fák göcsörtös törzsét, gyökereit, ágait és a patak vizének fodrozódásait, kiemelve a természettel való egységét, mely körülveszi. Rackham a miénkhez hasonló mégis különböző világot kelt életre, ahol a természet egyszerre varázslatos és veszélyes. Via


Óriásbékák (Giant Toads)



They stand quite still, pretending to be flowers (Nyugodtan állnak, virágoknak tettetve magukat), 1910. Pán Péter a Kensington Parkban




Sabrina felemelkedik (Sabrina rises)



Fairy Ring, Szentivánéji álom


Bruce Crane (1857-1937) - A Winter's Day (Egy téli nap)

 

Bruce Crane - A Winter's Day (Egy téli nap)

Jean François Eliaerts (1761-1848) - Flower Still-life (Virág csendélet)

 

Jean François Eliaerts - Flower Still-life (Virág csendélet)

Ferdinand Van Kessel (1648-1696) - A Musical Gathering of Cats (Macskák zenés összejövetele)

 

Ferdinand Van Kessel - A Musical Gathering of Cats (Macskák zenés összejövetele)

Arthur Wardle (1860-1949) - A Fairy Tale (Tündérmese)

 

Arthur Wardle - A Fairy Tale (Tündérmese)

Johan Krouthén (1858-1932) - Woman On The Bench In The Spring Garden (Nő a padon, tavaszi kertben)

 

Johan Krouthén - Woman On The Bench In The Spring Garden (Nő a padon, tavaszi kertben)

Johann Hamza (1850 - 1927) - Acquaintance (Ismeretség)

 

Johann Hamza - Acquaintance (Ismeretség)

Frederik Sødring (1809-1862) - Bürresheim kastély Eidfelflodenben ( Büresheim Castle at Eifelflodenben)

 

Frederik Sødring - Bürresheim kastély Eidfelflodenben ( Büresheim Castle at Eifelflodenben)

Jean-Achille Benouville - Landscape with Animals (Táj állatokkal) 1842.

 

Jean-Achille Benouville - Landscape with Animals (Táj állatokkal) 1842.

Charles Courtney Curran - Sunny Morning (Napos reggel) 1916

 

Charles Courtney Curran - Sunny Morning (Napos reggel) 1916

Axel Torneman - Night Café (Esti kávézó), 1906

 

Axel Torneman - Night Café (Esti kávézó), 1906

Henri de Toulouse-Lautrec - Clowness Sha-U-Kao in Moulin Rouge, 1895

 

Henri de Toulouse-Lautrec - Clowness Sha-U-Kao in Moulin Rouge, 1895
 
Almost nothing is known about the Parisian clown Sha-U-Kao. According to scraps, once upon a time, until the attention of Lautrec, she was a gymnast, young and slim. Then Sha-Yu-Kao matured and grew heavy, broke up with a brilliant sports circus career, but not with a circus. She put on wide black harem pants, a funny white cap with bright yellow ribbons, a lush yellow collar - and became a clown and dancer. via

Szinte semmit sem lehet tudni Sha-U-Kao-ról, a párizsi bóhócról. Mielőtt felkeltette Lautrec érdeklődését, tornász volt, majd ragyogó cirkuszi karriert futott be, de nem cirkusszal. Felvett egy bő, fekete háremnadrágot, egy vicces fehér sapkát, fényes, sárga szalagokkal, egy sárga gallért - bóhóc és táncos lett.

 

John Collier - Lady Godiva, 1897.

 

John Collier - Lady Godiva, 1897.

A legenda a 13. századból ered, miszerint Lady Godiva férje, Leofric, Coventry lordja nem volt túl népszerű a nép körében, mert nagyon magas adókat vetett ki rájuk. Felesége együttérző volt az emberekkel és többször kérte férjét, hogy csökkentse a terheket, eredménytelenül. Több próbálkozás után Leofric beleegyezett: teljesíti kérését, ha felesége meztelenül, lóháton végigvonul a városon. A hölgy megtette amit kért, egy feltétellel: a városban mindenkinek otthon, bezárkózva kellett lennie, senki sem láthatta meg őt. Egy férfi mégis titokban megleste Lady Godivát, a legenda szerint azonnal megvakult. Férjére nagy hatással volt felesége tette, betartotta ígéretét, eltörölte a magas adókat. 

Vincent Van Gogh - Café Terrace at Night, (Kávézó terasza este) 1888

 

Vincent Van Gogh - Café Terrace at Night, (Kávézó terasza este) 1888

Vincent Van Gogh - Irises (Íriszek) 1889.

 

Vincent Van Gogh -  Irises (Íriszek) 1889.

Ez a számos festmény egyike melyet Van Gogh a Saint Paul de-Mausole Elmegyógyintézetben készített, halála előtt egy évvel. 

Megérkezésének hetében festette az Íriszeket, 1889 májusán, a kórház kertjében ahol engedélyezve volt neki hogy sétáljon és üldögéljen. A többi képén megszokott feszültség itt nincs jelen. Úgy érezte az alkotás segít gyógyulásában. 

A festményre a japán ukiyo-e fametszetek hatottak, más művészeket is megihletett ez az irányzat akkoriban. Az erős kontúrok, a szokatlan szögek, közeli nézetek mind a japán metszetekre jellemzőek. A festmény tele van lágysággal és fénnyel, élettel, tragédia nélkül.

 

Alfred Augustus Glendening Jr - First days of spring, detail (A tavasz első napjai, részlet) 1896

 

Alfred Augustus Glendening Jr - First days of spring, detail (A tavasz első napjai, részlet) 1896

Berthe Morisot - Woman at Her Toilette - Nő öltözőasztalánál, 1875-80

 


A könnyű, lágy ecsetvonásokkal ellátott, levendulaszínű, rózsaszín, kék, fehér és szürke árnyalatokkal megfestett  kompozíció vizuális szimfonikus költeményhez hasonlít, olyan illatosított és emelkedett motívumokkal hangszerelve, mint fésült szőke haj, szatén, púderpamacsok, és virágszirmok. Morisot a nyolc impresszionista csoport bemutatójából hétben kiállított; ez a festmény az ötödiken vett részt, ahol a hölgy munkája nagy elismerést kapott. Berthe különösen közeli barátja volt és gyakori modellje is Manetnek, akinek öccsével, Eugène-el össze is házasodott egy évvel e festmény befejezése előtt. Morisot festői világához nőkről és gyermekekről, kertekről, mezőkről és tengerparti nyaralókról készült tanulmányok is tartoztak az ehhez hasonló otthoni szobabelsők mellett. Via

2021. február 14., vasárnap

John William Waterhouse - A sellő, 1900.

 

John William Waterhouse - A sellő, 1900.

A sellők hagyományosan szirének voltak, akik a halálukba csalták a tengerészeket elbájoló dalukkal. Emellett tragikus alakok is voltak, ugyanis vágytak az emberek világába, de ott nem tudtak élni, és az emberek pedig nem létezhettek a vízi birodalmukban, így minden kapcsolat kudarcra ítélt volt köztük. Waterhouse festményén nincsenek tengerészek, így csábító szirén helyett inkább magányos figurát láthatunk, halfarokkal. A felidézett atmoszféra enyhén melankolikus, ahogy a sellő egyedül ül egy elszigetelt öbölben, álmodozva fésüli hosszú haját, ajkai részben nyitva vannak dal közben. Mellette egy kagyló van gyöngyökkel tele, melyeket legendák szerint halott tengerészek könnyéből formáztak.

2021. február 6., szombat

Szinyei Merse Pál

1845. július 4-én született nemesi családba 8 gyermek közül harmadikként. Középiskolai tanulmányait Eperjesen kezdte el, majd Nagyváradon fejezte be. Ekkoriban kezdte el komolyabban érdekelni a festészet, amiben apja, Félix, a megye alispánja a kezdetektől fogva támogatta. Mezey Lajos kezdte el tanítani az ifjú művészt.

Önarckép bőrkabátban, 1897


1864-ben Münchenbe utazott, ahol beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Szeretett volna Karl von Piloty professzor osztályába kerülni, ahová 1867-ben be is jutott. Eleinte történelmi témájú képeket és családi portrékat készített, majd később megjelent az ember és a természet ábrázolása is művészetében. Alkotásain mitológiai témák is gyakran megjelennek. Piloty osztályában ismerkedett meg Benczúr Gyulával, akivel nagyon jó barátok lettek. 

Miután otthagyta az iskolát, továbbra is alkotott. Apja megbetegedése után hazautazott, hogy intézze a birtok ügyeit, majd 1870-ben visszatér Münchenbe, mint önálló művész, megrendelésekkel, stabil pénzügyi helyzettel. Ebben az időszakban festi meg a Szerelmespár című képét. 

A porosz-francia háború kitörése az ő életére is hatással volt, édesapját kinevezték főispánnak, így Szinyei hazaköltözött és újból az ő feladata lett a családi birtok vezetése. Miután visszaköltözött Münchenbe, sok időt töltött unokatestvérével és baráti körével, sokat kirándultak együtt, ekkor találkozott Probstner Zsófiával, későbbi feleségével.

Egyik legnépszerűbb képe a Majális, 1873-ban készült el. Érdekesség, hogy a képre magát is ráfestette, hason fekvő alakként, falatozva. Ebben az évben házasodott össze Zsófiával, 6 gyermekük született. Ez idő tájt alkotta meg a másik leghíresebb festményét, a Lilaruhás nőt, melyhez felesége ült modellt. Ekkoriban több családi tragédia is beárnyékolta a házaspár életét: három gyermeküket elvesztették. Szinyei összeomlott, úgy érezte nem bír tovább a családi birtokon maradni.  

Bécsbe költözése után készült el A Pacsirta című képe. A kritikusok körében a művész nem aratott nagy sikereket. Gyakran csalódott, sok kritikában és visszautasításban volt része, amit nagyon szívére vett és nehezen viselt, évekig nem festett egy képet sem. Házasságában is egyre több probléma akadt, melyek annyira elviselhetetlenné váltak, hogy kapcsolatuk véget is ért. 

Néhány év eltelte után ismét ecsetet ragadott, és már sikereket is kezdett elérni, egyik képét Ferenc József vásárolta meg. Utolsó éveiben folyamatosan dolgozott, többek között saját kertje is kedvelt témája volt. Egyre több európai kiállításon is megjelentek festményei. 1905-ben saját kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. 1914-ben pedig a Szépművészeti Múzeumban saját termet kapott, majd megválasztották a Képzőművészeti Főiskola igazgatójának is. 1920-ban halt meg. 

Szerelmespár, 1869.



Kerti padon, 1873

  

Palermo (Vitorlás a tengeren), 1903



Majális, 1873


Gesztenyefa, 1907


Lilaruhás nő, 1874


Faun és nimfa, 1868


Szép idő (Derűs idő a Balatonon), 1917


Anya és gyermekei, 1868-1869


Tél, 1901-1905


Pacsirta, 1882


Virágzó almafák, 1902



Szurokfenyő, 1904


Pipacsos mező, 1896


Labdarózsa, 1911


Csend, 1918.