| Antoine Chazal - Rózsák vázában (Roses in a Vase), 1845 |
| Alfred Sisley – Gesztenyefák sétánya (Allée of Chestnut Trees), 1878 |
Az 1860-as években, Sisley találkozott Pissarroval, Monet-vel, Bazille-el és Renoir-al, akiktől eltanulta a közvetlenül a természetről festés gyakorlatát. Együtt állított ki az Impresszionistákkal, ahogy hivatalosan nevezték magukat független kiállításukon Párizsban 1874-ben. Sisley egy rövid életű ám figyelemreméltó sikerben részesült ekkoriban. Miközben Sévresben élt feleségével és gyermekeivel, megfestette ezt a látképet, a kanyargós útról, melyet gesztenyefák szegélyeznek. Az időjárás kellemes, az ég ragyogó kék, a fűszálak lágyan hajladoznak a szélben. A többi impresszionistával ellentétben, akik pályájuk későbbi szakaszában visszatértek műtermeikbe alkotni, Sisley a szabad ég alatt dolgozott és a vidéken készített vázlatai alapján festett.
| John William Waterhouse - Hylas és a nimfák (Hylas and the Nymphs), 1896 |
A festmény a görög és római mitológiában szereplő egyik legendát ábrázolja, melyben Hylast najádok (vízi nimfák) ragadták el magukkal miközben az ifjú ivóvízért ment a tóhoz.
Hylas Theiodamas király fia volt. Miután Héraklész megölte Hylas apját, társává fogadta őt, és magával vitte az argonauták kalandjára megszerezni az aranygyapjút. Az utazás során elküldték, hogy találjon friss vizet. Egy tóra bukkant, melyben nimfák éltek, akiknek annyira megtetszett a fiatal Hylas, hogy magukhoz húzták a vízbe. Héraklész egész este kereste, ám hiába: a kaland után a fiatalembernek nyoma veszett.
A festményen Hylas klasszikus öltözéket visel: kék tunikát piros selyemövvel, kezében széles nyakú vizeskancsó. A tó mellé térdel a buja, zöld növényekkel tarkított tisztáson, a hét fiatal vízi nimfa felé nyúl, akik a tündérrózsával borított tóból emelkednek ki. Mezítelenek, alabástrom bőrük világít a sötét, de tiszta vízben, vörösbarna hajukba sárga és fehér virágokat tűztek. Nagyon hasonlítanak egymásra, lehetséges, hogy ugyanarról a két modellről mintázta őket a művész.
Hylast a vízhez csalogatták, ahonnan nem tért vissza. Az egyik nimfa fogja könyökét és csuklóját, a másik a tunikáját húzza, a harmadik nimfa gyöngyöket tart kezében. Hylas arca árnyékos, épphogy látható, a nimfáké viszont tisztán látható, ahogy az ifjúra néznek.
Hylas története több brit művészt is megihletett a 19. században és a 20. század elején. A festmény a Manchester Art Gallery tulajdona lett 1896-ban, majd a Királyi Akadémia (Royal Academy) állította ki 1897-ben.
Francia akadémikus festő, kedvelt témái közé tartoztak a portrék, aktok és interiorok. Leggyakrabban vízfestékkel, olajjal és pasztelltechnikával dolgozott. A művész főleg hétköznapi tevékenységeket végző nőket ábrázoló, meghitt festményeiről ismert: modelljei gyakran olvasás, vagy varrás közben lámpafény mellett ülve láthatóak a vásznon.
Coucouronban született 1857-ben, Casimir Enjolras és Delphine Laurens fiaként. Eleinte az akvarellfestő Gaston Gérardtól tanult, majd a Beaux-Arts-on Jean-Léon Gérôme és Pascal Dagnan-Bouveret növendékeként folytatta művészeti tanulmányait. Pályája kezdetén több tájképet is alkotott, ám később stílust váltott: az elegáns női portrék festése lett igazi szenvedélye.
1890-től folyamatosan kiállította munkáit a párizsi Szalon. Festményei megtekinthetőek többek között a du Puy és a d'Avignon Múzeumban.
| Vacsora után (After Dinner) |
| Virágrendezés (Arranging Flowers) |
| A divatkövetők (Followers of fashion) |
| Olvasás lámpafénynél (Reading at lamplight) |
| Gyertyafényes vacsora (A candlelit dinner) |
| A kandalló (The fireplace) |
| A virág (La Fleur) |
| Nő virágcsokorral (Lady with Bouquet) |
| A kedvenc könyv (A Favourite Book) |
| A maszk (Le masque) |
| Este a teraszon (The evening on the terrace) |
| Zenészek a teraszon (Les musiciennes sur la terrasse) |
| A lampionok (Les lampions) |
| A zongoránál (By the Piano) |
| A tenger morajlása (The Murmur of the Sea) |