Rózsák és csipke: december 2022

2022. december 8., csütörtök

Władysław Ślewiński - Fésülködő nő (Woman Combing Her Hair), 1897

Władysław Ślewiński - Fésülködő nő (Woman Combing Her Hair), 1897
64 x 91 cm, Nemzeti Múzeum, Krakkó

Edward Robert Hughes - A hó szíve (Heart of Snow), 1907

Edward Robert Hughes - A hó szíve (Heart of Snow), 1907
akvarell, 74 x 112 cm

Pierre-Joseph Redouté - Mogyoró (Hazelnut), A legszebb virágok és gyümölcsök válogatása (Choix des plus belles fleurs et des plus beaux fruits (1833)

Giovanna Garzoni - Csendélet citrommal (Still Life with Bowl of Citrons), 1640-es évek

Giovanna Garzoni - Csendélet citrommal (Still Life with Bowl of Citrons), 1640-es évek
tempera, pergamen, 27,6 x 35, 6 cm
J. Paul Getty Museum

A robosztus citromok, még megmaradt leveles ágaikkal zsúfolásig megtöltik a kopottas kerámiatálat ezen az aprólékos csendéleten. Giovanna Garzoni éles természetmegfigyelő képessége és kifinomult festékkezelése jól látható a figyelmesen kidolgozott citromhéjon és a darázs finom szárnyain. A kép, középpontjában a tál gyümölccsel, Garzoni stílusára jellemző; a képsík elé helyezett egyetlen virág vagy rovar érdekességet ad a kompozíciónak. Garzoni tudatosan manipulálta a textúrákat és a formákat: ellentétbe hozta a citrom érdes héját és a kerek súlyosságot a hegyes ágakkal, a csillogó, zöld levelekkel és a finom, csillagszerű virágokkal. Via

Antoine Jean Étienne Faivre - A delfti mosdó (The Delft basin), 1873

Lionel Walden - Hullámtörés, Hawaii (Breaking Wave, Hawaii)

Claude Monet - Séta a sziklán, Pourville (The Cliff Walk at Pourville), 1882

Claude Monet - Séta a sziklán, Pourville (The Cliff Walk at Pourville), 1882
olaj, vászon. 66,5 x 83,2 cm
Art Institute of Chicago

Az 1880-as években Monet sokat utazott Franciaország különféle vidékein. 1882 februárjában Normandiában járt. Az utazás a festés mellett lehetőséget adott a visszavonulásra a magánéleti és szakmai nyomással terhelt hétköznapokból. Felesége, Camille, három évvel ezelőtt halt meg, Monet Alice Hoschedével élt együtt (akivel 1892-ben házasodik össze, az asszony férje halála után). Franciaország egy hosszadalmas gazdasági recesszió közepén volt, mely hatott Monet eladásaira. Ezenkívül nem volt túlzottan lelkes a közelgő hetedik impresszionista kiállítással kapcsolatban - a csoporton belül megosztottság jelent meg - az előkészületekben való közreműködést inkább műkereskedőjére, Paul Durand-Ruelre ruházta át.

Miután csalódott a Dieppe kikötőváros környéki területekben (túl városiasnak találta), Monet Pourville-ben telepedett le, és egészen április közepéig itt is maradt. Egyre jobban beleszeretett a környékbe, melyről így ír Alice-nak és gyerekeinek: "Milyen gyönyörűvé válik a vidék, és micsoda öröm lenne számomra megmutatni nektek az összes elbűvölő zugát!" Erre lehetőséget is kapott júniusban, amikor a család csatlakozott hozzá Pourville-ban. A két sétáló, fiatal nő a képen valószínűleg Marthe és Blanche, a legidősebb Hoschedé lányok. Ezen a munkáján, Monet azzal a problémával foglalkozott, hogyan illessze be a tájba az emberi alakokat úgy, hogy ne zavarja meg annak festőiségét. Ezt úgy oldotta meg, hogy az elemeket a struktúrákon és színeken keresztül hozta egységbe. A fű - rövid, élénk, ívelt ecsetvonásokkal megalkotva - úgy tűnik mintha reszketne a szélben, és ugyanazon színárnyalatok és ecsetvonások finoman módosított verziói a nők szélfútta ruháit, kendőit és a tenger hullámzását is kifejezik. A röntgenképeken látható volt, hogy Monet a jobb szélen lévő sziklás kiszögellést csökkentette, hogy egyensúlyba hozza a tenger és az ég arányát. Via

Edward Hopper - Automata (Automat), 1927

Edward Hopper - Automata (Automat), 1927
olaj, vászon, 71,4 x 88, 9 cm
Des Moines Art Center

Hopper felesége, Jo ült modellt a képhez, bár a festő átalakította az arcát, hogy fiatalabbnak látsszon (Jo 44 éves volt 1927-ben). Az alakján is módosított: Jo teltebb alkatú volt, míg egy kritikus a képen látható nőt "fiús-ként" jellemezte. Ahogy az Hopper festményein gyakran lenni szokott, a nő környezete és hangulata kétértelmű. Jól öltözött és ki van sminkelve, ami azt mutathatja, hogy munkába menet, vagy munkából hazafelé jövet ült le be egy italra, vagy lehet valamilyen társasági összejövetelre indul, vagy onnan hazafelé tart.

Csak az egyik kesztyűjét vette le, talán kicsit zaklatott, mert sietnie kell és csak egy pillanatra állhat meg, vagy egyszerűen épp most ült le és még nem melegedett át. Bár az utóbbi valószínűtlen, mert az asztalon, előtte egy üres tányér látható, ami arra utal, hogy evett is valamit és egy ideje ott ül. Az évszak nyilvánvaló (késő ősz, vagy tél) meleg öltözékéből, ám a napszak nem egyértelmű, hiszen a napok rövidebbek az évnek ebben a szakaszában. Lehetséges, hogy napnyugta után van, épp elég korán ahhoz, hogy találkozzon egy barátjával. De késő éjszaka is lehet, munkaideje lejárta után, vagy korán reggel, napkelte előtt. Bármennyi is az idő, az étterem üresnek tűnik, és az utcán sincs jele emberi aktivitásnak. Ez egyfajta magányérzetet ad, a festmény sokan a városi elidegenedés fogalmával hozták összefüggésbe. Egy kritikus szerint a nő "úgy nézi a kávéscsészét, mintha ez lenne a világon az utolsó dolog, amibe kapaszkodhatna". 1995-ben a Time magazin címlapján is szerepelt egy cikk borítóképeként, mely a 20. századi stresszről, szorongásról és depresszióról ír.

Az "automaták" olyan pincér nélküli éttermek voltak, melyek valamennyire a mai gyors éttermek előfutárainak tekinthetők. Éjjel-nappal rendelkezésre álltak. Naponta több mint tízezer vendéget szolgáltak ki a pénzérmével működő, kamraszerű gépek üvegablakaik mögött olcsó, meleg ételekkel és italokkal. A legelső ilyen étterem Berlinben jelent meg 1895-ben.

Hopper több képén megjelenik az ablak: benézhetünk, átnézhetünk rajta. Néha, ahogy a Railroad Sunset (1929), Az éjjeli baglyok (1942), vagy a Kisvárosi iroda (1953) képeken is, az ablak mindkét oldalán zajló jelenet részletei egyaránt kivehetőek, de olykor függönyökkel vagy az ablakok éles szögével takarja el a látképet. Az Automata eltér ezektől a megszokott technikáktól, sőt még a realizmustól is, ugyanis teljesen sötétek az ablakok, még az utcai lámpák és autók fénye sem látható. Az is különös, hogy az étterem berendezéséből a lámpákon kívül semmi nem tükröződik vissza az üvegen.

1. 2.