 |
| Edward Hopper - Automata (Automat), 1927 olaj, vászon, 71,4 x 88, 9 cm Des Moines Art Center |
Hopper felesége, Jo ült modellt a képhez, bár a festő átalakította az arcát, hogy fiatalabbnak látsszon (Jo 44 éves volt 1927-ben). Az alakján is módosított: Jo teltebb alkatú volt, míg egy kritikus a képen látható nőt "fiús-ként" jellemezte. Ahogy az Hopper festményein gyakran lenni szokott, a nő környezete és hangulata kétértelmű. Jól öltözött és ki van sminkelve, ami azt mutathatja, hogy munkába menet, vagy munkából hazafelé jövet ült le be egy italra, vagy lehet valamilyen társasági összejövetelre indul, vagy onnan hazafelé tart.
Csak az egyik kesztyűjét vette le, talán kicsit zaklatott, mert sietnie kell és csak egy pillanatra állhat meg, vagy egyszerűen épp most ült le és még nem melegedett át. Bár az utóbbi valószínűtlen, mert az asztalon, előtte egy üres tányér látható, ami arra utal, hogy evett is valamit és egy ideje ott ül. Az évszak nyilvánvaló (késő ősz, vagy tél) meleg öltözékéből, ám a napszak nem egyértelmű, hiszen a napok rövidebbek az évnek ebben a szakaszában. Lehetséges, hogy napnyugta után van, épp elég korán ahhoz, hogy találkozzon egy barátjával. De késő éjszaka is lehet, munkaideje lejárta után, vagy korán reggel, napkelte előtt. Bármennyi is az idő, az étterem üresnek tűnik, és az utcán sincs jele emberi aktivitásnak. Ez egyfajta magányérzetet ad, a festmény sokan a városi elidegenedés fogalmával hozták összefüggésbe. Egy kritikus szerint a nő "úgy nézi a kávéscsészét, mintha ez lenne a világon az utolsó dolog, amibe kapaszkodhatna". 1995-ben a Time magazin címlapján is szerepelt egy cikk borítóképeként, mely a 20. századi stresszről, szorongásról és depresszióról ír.
Az "automaták" olyan pincér nélküli éttermek voltak, melyek valamennyire a mai gyors éttermek előfutárainak tekinthetők. Éjjel-nappal rendelkezésre álltak. Naponta több mint tízezer vendéget szolgáltak ki a pénzérmével működő, kamraszerű gépek üvegablakaik mögött olcsó, meleg ételekkel és italokkal. A legelső ilyen étterem Berlinben jelent meg 1895-ben.
Hopper több képén megjelenik az ablak: benézhetünk, átnézhetünk rajta. Néha, ahogy a Railroad Sunset (1929), Az éjjeli baglyok (1942), vagy a Kisvárosi iroda (1953) képeken is, az ablak mindkét oldalán zajló jelenet részletei egyaránt kivehetőek, de olykor függönyökkel vagy az ablakok éles szögével takarja el a látképet. Az Automata eltér ezektől a megszokott technikáktól, sőt még a realizmustól is, ugyanis teljesen sötétek az ablakok, még az utcai lámpák és autók fénye sem látható. Az is különös, hogy az étterem berendezéséből a lámpákon kívül semmi nem tükröződik vissza az üvegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése