Claude Monet - Reggel a Szajnán (Morning on the Seine), 1898

 

Claude Monet - Reggel a Szajnán (Morning on the Seine), 1898
olaj, vászon, 73 x 91,5 cm
The National Museum of Western Art

Childe Hassam - A szonáta (The Sonata), 1893

 

Childe Hassam - A szonáta (The Sonata), 1893
olaj, vászon, 81.44 × 81.44 cm
The Nelson-Atkins Museum of Art

Herbert James Draper - Nyári tengereken (By Summer Seas), 1912

Herbert James Draper - Nyári tengereken (By Summer Seas), 1912 
olaj, vászon

Lionel Walden (1862 - 1933) - Hullámtörés (Breaking wave)

 

Lionel Walden (1862 - 1933) - Hullámtörés (Breaking wave) 
olaj, vászon, 60.96 x 130.81 cm
Magángyűjtemény

Ludwig Knaus (1829-1921) - Sütemény teaidőben (Cake at Teatime)

 

Ludwig Knaus (1829-1921) - Sütemény teaidőben (Cake at Teatime)

Amrita Sher-Gil - A menyasszony öltözőszobája (Bride's Toilet), 1937

Amrita Sher-Gil - A menyasszony öltözőszobája (Bride's Toilet), 1937
olaj, vászon, 88.8 cm × 146 cm
National Gallery of Modern Art, Új Delhi

A kép egy menyasszony öltöztetését ábrázolja, ahol a fiatal világosbőrű nő - valószínűleg a menyasszony - ülő helyzetben látható. Félig meztelen, tenyerét mehndi henna minta borítja. Két másik nő és két gyerek veszi körül, az egyik nő a hajával foglalatoskodik, a másik egy tartót fog a kezében. Az arcok kifejezéstelenek. A festmény gazdag színekben pompázó palettával készült, a művész tehetségesen bánt az árnyalatokkal. Ahogy legtöbb képén itt is láthatjuk Amrita érdeklődését a nők élete és nehézségeik iránt. 1937 novemberében önálló kiállítást rendeztek a művész 33 munkájából a Faletti Hotelben Brit Indiában, ahol ez a kép is szerepelt. via

Avalókitésvara bódhiszattva szobrok

 

Kuan Yin, Kína, 17. század
porcelán elefántcsont mázzal, 41,3 cm
The Metropolitan Museum of Art

Kuan Yin (szanszkritül Avalokiteshvara), a végtelen együttérzés bódhiszattvája az egyik legtöbbször ábrázolt buddhista alakok közé tartozik a kínai művészetben. Úgy gondolták képes megáldani minden szenvedőt a halandók világában. Habár Indiában eredetileg androgün vagy férfi alakban nyilvánult meg, Kínában a női ábrázolásmódok elterjedtebbek voltak, de lényegében ő se nem nő, se nem férfi, mert meghaladta a fizikai világ olyan kategóriáit mint forma vagy nemi identitások. Számos néven és formában jelenik meg a különböző keleti kultúrákban.

Egy buddhista legenda szerint mielőtt elérte a megvilágosodást meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját és ez annyira megérintette, hogy fogadalmat tett: nem nyugszik addig míg minden lény meg nem szabadul a szamszárából (az anyagi világ, létforgatag, születés és halál körforgása) és segíti őket a nehézségek idején. Minden igyekezete ellenére látta hogy még mennyi boldogtalan lényt kell megmenteni és elkedvetlenedett. Miután nem tudott ennyi szükségletet kielégíteni feje tizenegy darabra szakadt. Amitábha Buddha ezt látván tizenegy fejet adott neki, melyekkel hallhatja a szenvedők kiáltását. Mikor meghallotta és megértette őket, Kuan Yin megpróbált elérni mindenkit akinek segítségre volt szüksége, de karjai darabokra törtek. Amitábha ismét segített neki és ezer kart kapott tőle, melyekkel még több érző lénynek nyújthatott vigaszt. Így jött létre Avalókitésvara ezerkarú megnyilvánulási formája. 1. 2. 

Bár Avalókitésvara elsősorban az együttérzés és könyörületesség minőségeihez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában az ürességről ad tanítást Sáriputrának. Tára születésének története is hozzá kapcsolódik. Egyszer Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott, a tóban egy lótuszvirág nőtt. A virág kinyílt és Tára, az első női és egyszerre a legkedveltebb istenség a buddhizmusban, megszületett. Tárának 21 megnyilvánulási formája létezik egy indiai szöveg szerint mely a 12. században került Tibetbe, miután az istennő kultusza 1042-ben érkezett meg az országba. Tárá több színben jelenik meg, legismertebb formái a Zöld és a Fehér Tára. Egy történet szerint Avalókitésvara bal szemének könnyéből született Fehér Tára, jobb szemének könnyéből Zöld Tára, de néhány kutató szerint Tara az indiai Durga istennőtől eredeztethető. 1. 2. 3. 

Avalókitésvara vízi hold formában (Avalokiteshvara in Water Moon Form (Shuiyue Guanyin), Kína, 11. század
fa (fűz) pigmentnyomokkal, többszörös fatömb konstrukció
118.1 x 95.3 x 71.1 cm
The Metropolitan Museum of Art

A 10. század utáni Avalókitésvara egyik legkiemelkedőbb ábrázolásán a bódhiszattvát ülve, jobb térdét felhúzva, bal lábát maga előtt keresztezve láthatjuk. A póz a Vízi Hold formát reprezentálja, mely az istenség egyik megnyilvánulása a személyes paradicsomában vagy a Tiszta Földön. A Potalaka-hegyként is ismert Avalókitésvara Tiszta Földje eredetileg egy szigeten volt megtalálható valahol India déli részén. A Ming dinasztiáig (1368-1644) ezt a mitikus paradicsomot a keleti part menti Zhejiang tartomány egyik szigetén található Putuo-heggyel azonosították, mely fontos zarándokhellyé is vált. via

Seki Shūkō - Rák a tenger mélyén (Bottom of the Sea Showing Cray Fish), 1890–92 körül

Seki Shūkō - Rák a tenger mélyén (Bottom of the Sea Showing Cray Fish), 1890–92 körül
selyem, 36.2 x 27.0 cm
The Metropolitan Museum of Art

Shen Xun - Bambuszliget (Bamboo grove), késő 14. század

 

Shen Xun - Bambuszliget (Bamboo grove), késő 14. század
kézi tekercs, tinta és színek papíron
24.9 x 63.5 cm
The Metropolitan Museum of Art

A mongol Jüan dinasztia felbomlását és a Ming dinasztia létrejöttét övező politikai és társadalmi zűrzavar időszakában készült kép az akkori tudós festmények közkedvelt témáját mutatja be: vágyódást egy biztonságos menedék után. Míg a korábbi festők a bambuszt kézzelfogható tárgyként és erkölcsi szimbólumként ábrázolták, Shen a bambusznak inkább azt a képességét festette meg, ahogyan képes a nyugalom hangulatát megteremteni finom árnyékaival, gyengéd mozgásával és a levelek puha susogó hangjával. Szabadon nőve vagy a kertben, a növény a tisztaság és szabadság gondolatait kelti. via

Gerrit Dou - Csillagász gyertyafényben, (Astronomer by Candlelight), késő 1650-as évek

 

Gerrit Dou - Csillagász gyertyafényben, (Astronomer by Candlelight), késő 1650-as évek
olaj, vászon, 32 × 21.2 cm
Getty Museum

Az íves, ablakszerű nyílásban egy asztronómus dolgozik késő éjszaka. Koncentrálva olvas egy csillagászati tanulmányt miközben távolságot mér a földgömb két pontja között. A kezében tartott gyertja nyújta az egyetlen fényforrást; megvilágítja arcát, a könyvet, az értékes földgömböt, a pohár vizet és a homokóráját. A fény és sötétség erőteljes kontrasztja bemutatja a festő jártasságát a chiaroscuro (olasz eredetű szó: szó szerint fény és árnyék; egyszerre technika, mellyel a művész teret és mélységet ad képeinek a fény és árnyék játékának hangsúlyos megfestésével) nevű népszerű barokk technikában. 

Dou igencsak tehetségesen ábrázolta az olyan aprólékos részleteket mint a kézírás a könyvben, az üveg textúrája és a csillagász kabátjának redői.  A gyűjtők nagyra értékelték ezeket az apró részletgazdag festményeket, melyeket órákig nézegettek nagy élvezettel magánszobáikban. via

Gerrit Dou - Esti iskola (An Evening School), 1655–57 körül

 

Gerrit Dou - Esti iskola (An Evening School), 1655–57 körül
olaj, fa, 25.4 x 22.9 cm
The Metropolitan Museum of Art

Ez a kis éjszakai jelenet a tanítás (a fény átadása) és a gyakorlás (toll élezés) erényeit magasztalja, melyeket a tiszteletreméltó Arisztotelész a tudáshoz vezető útként tanácsolt. A téma sokaknak tetszett volna Dou szülővárosában, Leidenben, mely egy híres egyetemnek ad otthont. via