Gustaf Fjæstad - Téli táj befagyott tóval (Winter Landscape with Frozen Lake), 1916

 

Gustaf Fjæstad - Téli táj befagyott tóval (Winter Landscape with Frozen Lake), 1916
Magángyűjtemény

Constant Puyo - Nimfa, 1904

 

Constant Puyo - Nimfa, 1904

Lucius Rossi - A budoárban (In the Boudoir), 1869

Lucius Rossi - A budoárban (In the Boudoir), 1869
olaj, panel, 27,4 x 19,7 cm

Kitao Masayoshi - Nyolcfejű sárkány (Eight-Headed Dragon), 1809

 

 Kitao Masayoshi - Nyolcfejű sárkány (Eight-Headed Dragon), 1809
fametszet, 39.7 x 26.3 cm
Museum of Fine Arts Boston

Maurice Guibert - Cha-U-Kao, 1890

Maurice Guibert - Cha-U-Kao, 1890

John Collier - Kirké (Circe), 1855

 

John Collier - Kirké (Circe), 1855
olaj, vászon

Kirké a görög mitológia egyik legerősebb varázslónője. Helios, a Napisten és a tengeri nimfa, Perse gyermekeként született. Kirké egy titokzatos szigeten élt, melyet nem lehetett a térképen megtalálni. Egy erdei tisztáson lévő kastélyban lakott ahol saját trónja volt. Gyakran látogatták erdei nimfák, rajtuk kívül egyedüli társaságát vadállatok alkották, akik különös módon olyan szelíden viselkedtek mint a házikedvencek. Egyesek szerint Kirké szelídítette meg őket, mások szerint a szigetre tévedő férfiakat változtatta át varázserejével. Az egyik legismertebb átváltoztatós történetben Odüsszeüsz és tengerészei véletlenül egy ismeretlen szigeten kötöttek ki, reménykedvén hogy a sok veszélyes kaland után egy kis nyugalomra találnak. Ám tévedtek, ugyanis Kirké miután meghívta őket lakomára, mindenkit disznóvá változtatott Odüsszeusz kivételével akit Hermész varázsitala védelmezett. A varázslónő később visszaadta eredeti formájukat majd a kalandorok egy éven át vendégeskedtek még a szigeten. 

Eugene Delacroix - Krisztus elalszik a viharban (Christ Asleep during the Tempest), 1853 körül

Eugene Delacroix - Krisztus elalszik a viharban (Christ Asleep during the Tempest), 1853 körül
olaj, vászon, 50,8 x 61 cm
The Metropolitan Museum of Art

Delacroix legalább hat verziót festett a képről, mely bibilai tanítás a hitről: mikor rémült tanítványai felébresztették, Jézus megszidta őket a Gondviselésbe vetett hiányuk miatt. Korábbi munkáiban a tengeri táj sokkal hangsúlyosabb; a későbbiekben, mint ez, a bárka központibb helyet foglal el. Miután Vincent van Gogh megpillantotta 1886-ban Párizsban ezt a változatot, így jellemezte: "Krisztus hajója - a kékeszöld, lilákkal és vörössel és egy kevés citromsárgával (a fényudvarhoz (aureola) festett képről beszélek - a színeken keresztül is szimbolikus nyelven beszél." via

Franz Xaver Birkinger (1822 - 1906) - Csibék és pillangó (Chicks and a Butterfly)

Franz Xaver Birkinger (1822 - 1906) - Csibék és pillangó (Chicks and a Butterfly)
olaj, vászon, 36 x 57.5 cm

Charles Ethan Porter - Bazsarózsák vázában (Peonies in a Vase), 1885 körül

 

Charles Ethan Porter - Bazsarózsák vázában, (Peonies in a Vase) 1885 körül
olaj, vászon, 45.72 × 40.64 cm
National Gallery of Art

Lionel Walden (1861-1933) - Holdfény a tengeren (Clair de lune sur le mer)

 Lionel Walden (1861-1933) - Holdfény a tengeren (Clair de lune sur le mer) 
olaj, vászon, 46 x 61 cm

Carl Gustav Carus (1789–1869) - Olasz halászok nápolyi kikötőben

 

Carl Gustav Carus (1789–1869) - Olasz halászok nápolyi kikötőben
olaj, vászon, 43.3 x 34.5 cm 

Marie-Joseph Clavel - Lila ködök (Brumes mauves), 1902

 

Marie-Joseph Clavel - Lila ködök (Brumes mauves), 1902
olaj, vászon, 91 x 112 cm
Musée des Beaux-Arts de la ville de Paris

A Bölcsesség bodhiszattvája, Mandzsusrí (Bodhisattva of Wisdom (Manjushri), 1400-as évek

 

A Bölcsesség bodhiszattvája, Mandzsusrí (Bodhisattva of Wisdom (Manjushri), Nepál, 1400-as évek
 78.1 x 67.6 cm, Cleveland Museum of Art

A képen Mandzsusrí bodhiszattvát láthatjuk. Neve a szanszkrit nyelvben "Aki nemes és jóindulatú"-t jelent. A legtöbbször fiatal férfiként ábrázolják aki néha oroszlánon ül, mely kifejezi nemes és félelem nélküli természetét, és azt is szimbolizálja, hogy a bölcsesség megfékezi és szelídíti az elmét, mely folyamat hasonló egy vad oroszlán megnyugtatásához és meglovagolásához. A buddhista irodalomban legelőször a mahájána szútrákban tűnik fel, különösen a Lótusz Szútrában és Pradzsnyá Páramitá Szútra gyűjteményben, melyben a Szív és Gyémánt szútra is megtalálható. Mandzsusrí a kínai buddhizmus négy nagy bodhiszattvájának egyike (a másik három: Ksitigarbha, Avalókitésvara és Szamantabhadra). Mivel a történelmi Buddha vándorló szerzetesi életmódja előtt eredetileg hercegként élt, a bodhiszattvákat is hercegként ábrázolják. A szobor éles vonásai, kedves arckifejezése és az apró részletek tipikusan jellemzőek az 1400-as évek nepáli alkotásokra.

Felemelt jobb kezében kardot tart, mely akár a bölcsesség - ami nem tudás, fogalom, hanem minden tapasztalaton túli-, metaforikusan keresztülvágja és legyőzi a tudatlanságot. A lenti hátsó bal kezében lévő íjhoz egykor talán húr is tartozott és az a nyíl sem látható melyet alsó jobb kezében tartott. A nyilak gyakran mantrákat vagy szótagsorokat szimbolizáltak, melyek segítenek az elme összpontosításának erősítésében és rakétákként elpusztítják a negativitást és szenvedést. A leengedett bal kezének tartása (mudra) a buddhista tanítások átadását szimbolizálja. A bal könyökből kiemelkedő lótuszszár eredetileg szútrákkal teli könyvtartóként funkcionált.

A szobor meditációs jóga pózban ül. A jóga központi fontosságú a tantrikus buddhizmusban, mert a magas szintű gyakorlók képesek már olyan fokban fegyelmezni a testet, hogy az elme természetesen alkalmazkodik hozzá. 1. 2.