Rózsák és csipke: Firmin Baes

2025. március 30., vasárnap

Firmin Baes

Belga festő, pasztellművész és nyomatkészítő. Témái széles skálán mozogtak: alkotott csendéleteket, életképeket, portrékat, aktokat, tájképeket és interior képeket. A pasztell technikában kiemelkedő tehetséget fejlesztett ki, mely médiumon kívül szinte mással már nem is festett 1900 után. 1941-ben kiadott egy illusztrált könyvet „Histoires de peintres racontées et illustrées par Firmin Baes” címmel, melyben különféle anekdoták olvashatók kortárs festőkről és munkásságukról.

Firmin Baes portréja, 1900

Henri Baes és Héloise Boly gyermekeként született 1874. április 18-án. Művészcsaládban nőtt fel: apja dekorfestő, a Brüsszeli Akadémia tanára, emellett az École des arts décoratifs de Bruxelles rendezője és a Commission des Monuments tagja. A fiatal Baes gyakran segített apja munkájában: együtt készítették brüsszeli hotelek, éttermek és más magán illetve városi épületek dekorációit. Firmin Baes apjához hasonló hivatásban gondolkozott, de a festészet is érdekelte: egy ideig e két karrier párhuzamosan fejlődött míg 1880 körül megismerkedett mesterével a festő Léon Frédéric-kel. Művészeti tanulmányait a következő években is folytatta 1888-tól 1894-ig az Académie Royale des Beaux-Arts növendékeként. Mestere hatása erőteljesen érzékelhető a művész több korai alkotásán. Tanulmányai közben barátokra is talált Emile Fabry és Victor Rousseau személyében. A két művésszel az ú.n. Académie de la Patte de Dindon-hoz (Academy of the Turkey Paw - Pulykaláb Akadémia) is csatlakozott 1894-től, mely egyfajta workshop-ként jellemezhető ingyenes akadémia volt, ahol a tagok közös kiállításokat rendezhettek és az idősebbek a fiatalabb generációt tanították. A főleg belga realista festőkből álló művészkör a brüsszeli Grand-Place-n lévő azonos nevű művészeti kávézóról kapta nevét ahol találkozóikat tartották.

1897 körül Baes benevezett egy versenyre A Tékozló fiú című képével de veszített. Közeli barátságot alakított ki a belga Pour l’Art néhány tagjával, majd 1898-ban ő is csatlakozott a művésztársasághoz. Innentől karrierje végéig folyamatosan részt vett a csoport kiállításain szinte minden évben. Néhány kezdeti sikerét is ebben az időszakban tapasztalta meg: az 1900-ban megrendezett Pour l’Art show-ban Íjászok című olajfestményével megnyerte a Párizsi Világkiállítás bronz medálját.

Firmin Baes apjával közös munka közben kifejlesztette a pasztellel vászonra festés technikáját, mely később nagyban hozzájárult elismertségéhez. A púdert kisujja vagy a hüvelykujja hegyével applikálta, mellyel a tónus diszkrét vagy lendületes megjelenést kapott, kompozíciói bársonyos finomságot árasztanak. Ez a technika esszenciális hozzájárulásként szolgált művészeti fejlődéséhez, mely impresszionistábbá vált ezáltal.

Kötő nő a kertben (A woman knitting in the garden), 1914
pasztell, papír, 45.0 x 49.8 cm
Magángyűjtemény

1902-ben összeházasodott Marie Nélis-szel, aki két lánytestvére barátnője volt. Három lányuk született. Művészi karrierje fellendült, hazai és nemzetközi elismerést, pénzügyi sikereket ért el. Folyamatosan kiállított a brüsszeli Petite Galerie-ben, a Galerie du Studio-ban és a Nouvelles Galeries-ben. Amatőr színészként is dolgozott a revü tagjaként, emellett színdarabokat is írt.

Képei stílusa egyfajta hideg realizmusként jellemezhetők vonalhasználata és magas szintű megfigyelőkészsége miatt. Kb. az 1900-as évektől szinte teljesen csak pasztell technikával dolgozott, a színeket a hagyománytól eltérő módon papír vagy karton helyett vászonra applikálta. Virtuóz technikája olyan korai mesterekre emlékeztet mint Jean-Baptiste Chardin. Kifinomult, bársonyos textúrájú és ragyogó színekben gazdag munkái általában nagy méretben készültek. A pasztell lehetővé tette számára a színárnyalatok minden skálájának használatát. Krétavonásai könnyedén olvadnak lágy, majdhogynem homályos színterületekké, bonyolultan az ábrázolt témákká transzformálódva. Az eredmény annyira "befejezett" hogy a pasztellkép festményre emlékeztető hatást kelt. Baes pasztellmunkáinak szépsége és egyedisége kifogástalan befejezett minőségükben rejlik, túlszárnyalva a médium tipikus jellegzetességeit. Műveit szemlélve gyakran úgy érezhetjük hogy a határ pasztell és festészet között elmosódik. Pasztelljeinek aprólékossága és festői minősége kiemelkedik a hagyományos pasztellművészet világából.

Egy másik technika melyben Baes remekelt, a szénrajz. Szeretett nagyméretű papírra rajzolni, melyre gyönyörű példa a Zongoralecke című kép. A művész litográfiával is foglalkozott és a Pour l’Art művészkör számos kiállításához tervezett posztereket.

Zongoralecke (The Piano Lesson), 1899
szén, papír, 71,2 x 75,5 cm
Magángyűjtemény

Mosolygó kislány (Smiling girl), 1903
szén, papír, 50 x 37 cm

Az 1910-es években Baes megvásárolt egy nagy házat és műtermet Brüsszelben, melyet festményekből és egyéb művészeti tárgyakból álló magángyűjteményével rendezett be, és ahol látogatóit és támogatóit fogadhatta. Szigorú időbeosztásban dolgozott: a reggelek porték és aktok festésével teltek, míg délutánjait a csendéletek, szobabelsők és tájképek alkotásának szentelte. Termékeny művész volt, 1340 festményét gyűjtők vásárolták meg, emellett posztereket, rajzokat és kisebb pasztelleket is készített, melyeket gyakran barátainak ajándékozott. Manapság festményeit és pasztelljeit Belgium különféle múzeumainak gyűjteményében lehet megtekinteni.

Firmin Baes sokoldalú és jellegzetes műalkotásaival maradandó hatást keltett a művészvilágban. Nem csak a pasztellben megnyilvánuló zsenialitásával, hanem képességével mellyel a médiumot olyan szintre tudta fejleszteni, hogy az versenyre kelhetett a hagyományos festmények kifinomultságával.

1. 2. 3. 4.

Kártyajáték (Le jeu de cartes)
pasztell, papír 40 cm x 49 cm
Magángyűjtemény

Csendélet gombákkal és kancsóval (Still life with mushrooms and a pitcher), 1930-as évek
pasztell, vászon, 59 x 79 cm
Magángyűjtemény

A Toilette, 1914
pasztell, papíron vászonra fektetve
98 x 106 cm

Az intim és lágyan megvilágított kép a 17. századi festő, Johannes Vermeer életkép jeleneteire emlékeztet, melyekkel a szemlélő betekintést nyer a hétköznapok csendes és privát pillanataiba. Vermeer igen kevés művet hagyott hátra, ezáltal halála után úgy tűnt reputációja feledésbe vész, ám a 19. században újra "felfedezték" a festőt, majd nemzetközileg ismertté vált miután 1886-ban szerepelt egy francia művészettörténész, Théophile Thoré-Bürger életmű katalógusában. Baes ábrázolásmódja ahogy a nő megköti fejkötőjét a sötét szobában kitűnően utánozza a Vermeer műveire oly jellemző camera obscura-szerű hatásokat. A nő arcát a tükörben megvilágítja a felülről áradó fény drámai kontrasztot és árnyékokat létrehozva a kompozíción, mely leginkább a ruházaton a leglátványosabb. Vermeer-hez hasonlóan Baes is vizuális harmóniát alkot csupán néhány színből álló palettájával és fehér ecsetvonásokkal túlozza el a fénnyel érintkező felületeket. via

A kék köntös (La robe bleue), 1928-29
pasztell

A Csipkeverő álma (The Dream of the Lacemaker), 1918
pasztell, vászon, 100 x 110 cm
Magángyűjtemény

Búzavirágok (Les Bleuets)
pasztell, papír, 40 x 50 cm

Almaszüret (The Apple Harvest)
pasztell, papír és vászon, 102 x 144 cm

Vidám virágcsokor (Happy Bouqouet)
pasztell, papír és vászon, 80 x 65 cm

Ardennek, 1932
pasztell, vászon, 78 x 57 cm
Magángyűjtemény

A képen egy idős férfi látható az Ardennek dombjain, mely Belgium délkeleti régiójában található. Ezen az alkotáson is megjelenik a festő kiemelkedő tehetsége mellyel a pasztell médiumot szinte felismerhetetlenné, festményszerűvé tudta változtatni. Első pillantásra úgy tűnik mintha a férfi arcán a ráncokat és hajfürtjeit ecsetvonásokkal festették volna. Ám közelebbről megnézve a ruhaujj és a táj növényzetének élénk színskáláján már érzékelhető a pasztellre jellemző összetéveszthetetlen színkeverés. A fény lenyűgözően realisztikus, ám ugyanakkor Baes tonalitás használata találékony és festői.
Ez a dinamikus kompozíció szép példája a művész táj-, és portréfestészetben jártasságának. via