Tündérmesék sok országból. Katharine Pyle illusztrációival (Fairy Tales from Many Lands Illustrations by Katharine Pyle), 1911

 

Tündérmesék sok országból. Katharine Pyle illusztrációival (Fairy Tales from Many Lands Illustrations by Katharine Pyle), 1911

Élt egyszer egy király, akinek három fia volt, és egy aranyalmafája, melyen semmi más nem termett csak aranyalmák. A fát annyira szerette mintha csak a lánya lett volna. A király sohasem ehetett a gyümölcsből, mert amint az almák megértek, az éjszaka folyamán el is tűntek még úgy is ha őrt állítottak a kertbe, hogy senki se juthasson be. 

Egyszer a legidősebb herceg meglátogatta a királyt és felajánlotta, hogy vigyáz a fára éjszaka "Megígérem hogy semmilyen élőlénynek nem engedem megközelíteni a fát, még egy verébnek sem" A király beleegyezett, és a herceg aznap éjjel kardjával kiment a kertbe őrizni a fát. Épphogy besötétedett, mikor hirtelen szárnyak suhogását hallotta a levegőben, mely hang annyira elálmosította, hogy szemhéjai ólomnehezekké váltak és mély álomba zuhant. Mire felébredt, minden alma eltűnt a fáról. A palotába visszatérve mikor elmondta a királynak hogy egész este aludt, az haragja gerjedt, de a második fiú azt mondta "Édesapám, legközelebb engedd, hogy én töltsem az éjszakát a fa mellett és megígérem hogy jobb leszek testvéremnél és le sem hunyom a szemem egész éjjel". A király beleegyezett, így a második fiú is kiment kardjával éjszaka a kertbe virrasztani ahogy testvére előző nap. Amint besötétedett ő is ugyanúgy hallotta a szárnyakat és mély álomba merült. Reggelre egy alma sem maradt a fán. Ezek után a harmadik herceg következett, de ő nagyon bölcs volt. Végighallgatta testvéreit, hogyan álmosodtak el miután meghallották a szárnysuhogást, ezért mielőtt a kertbe ment betömte fülét pamuttal, hogy semmit sem halljon. Ahogy este lett, a szárnysuhogás újból hallatszott és egyre közeledett a herceghez, aki nem hallott az egészből semmit. Ezután egy fény jelent meg az égen, és hét páva szállt le a kertbe. Annyira ragyogtak, hogy minden szinte nappali fénybe borult. Hat páva a fa ágain telepedett meg, de a hetedik egy olyan gyönyörű hercegnővé változott, melyet a herceg soha életében nem látott. Haja aranyfelhő, szeme kék mint az ég, és tetőtől talpig aranyruhába volt öltözve. Elkezdte összegyűjteni a gyümölcsöket, melyeket a többiek leráztak neki, eközben a herceg nem tudott szóhoz jutni szépsége látványától. Kivette füléből az anyagot, odasétált a hercegnőhöz megkérdezvén ki ő. Először megijedt tőle, majd elkezdtek beszélgetni és a herceg megtudta, hogy az arany szépség és a hat páva egy távoli ország királyának lányai és hét hegyen és tengeren át repültek idáig az aranyalmák szeretete miatt. Egy palotában élnek, melyet az apjuk épített nekik és esténként pávává változva elrepülnek ahová kedvük tartja. Ezután visszaváltozott hattyúvá,  és elrepült, de hagyott három aranyalmát a hercegnek.