René Archille Rousseau-Decelle - Longchamp Paddock, 1910.

 

René Archille Rousseau-Decelle - Longchamp Paddock, 1910.

Ezzel a munkájával Rousseau-Decelle a Bois to Boulogne határán lévő versenypályára kalauzol el minket. A 20. század fordulóján egy versenypályán eltöltött nap modern kikapcsolódásnak számított, ám egyszerre volt a növekvő magas társadalmi osztály számára újabb lehetőség a látásra és a láthatóságra, hogy megmutathassák színpompás és kidolgozott ruhatáruk darabjait és esetleg köthessenek egy barátságos fogadást barátaikkal és új ismerőseikkel. A Párizs szívében lévő Longchampi pálya azt a típusú látványosságot nyújtotta a festőnek, aminek ábrázolásában jártas volt. 

Rousseau-Decelle nem az első modern francia művész volt, akit elvarázsolt a versenypálya: Edouard Manet és Edgar Degas is sok időt töltött a Longchampon vázlatkészítéssel az 1860-as évek végén, magukba szívták a nyüzsgő tömeg és az elegáns résztvevők atmoszféráját, akik legalább annyi, ha nem több, figyelmet kaptak mint maga a verseny. A tömeg a fő látványosság a képen, a szemlélő figyelmét különösképp a túlméretezett virágos kalapos és ragyogó, színes ruhájú nőkre irányítja, valamint a három gyerek csoportjára a festmény közép-hátterében, akik elmélyedt elragadtatásban csodálják a modern találmányt: a fényképezőgépet. A pettyezett napfény a talajon a szemet egyik csoportról a másikra vezeti, fokozatosan a háttérbe mozdulva, míg a szemlélő megpillantja a tényleges játékosait ennek a művészi darabnak, a lovakat zsokéikkal.  A középpontot gondosan elhelyezett elegáns, kifogástalanul feketébe öltözött férfiak alakjai szakítják meg, - egy baloldalon, egy középen és egy jobboldalon - visszafogott horgonyként szolgálva a szín és fény óceánjában.