Constant Puyo - Fiatal nő a tónál (Young woman at the pond), 1900

 

Constant Puyo - Fiatal nő a tónál (Young woman at the pond), 1900

Edward Frederick Brewtnall: A pásztorlány (The shepherdess), 1900

 

Edward Frederick Brewtnall: A pásztorlány (The shepherdess), 1900
olaj, vászon, 91,5 x 61 cm
Magángyűjtemény

Edvard Munch: Csók az ablaknál (Kiss by the Window), 1892 körül

 

Edvard Munch: Csók az ablaknál (Kiss by the Window), 1892 körül
olaj, vászon, 73 x 92 cm
Nemzeti Múzeum, Oslo

Edward Frederick Brewtnall (1846–1902): Szindbád és a dzsinn (Sinbad and the Genie)

 

Edward Frederick Brewtnall (1846–1902): Szindbád és a dzsinn (Sinbad and the Genie)
akvarell, 63 x 68 cm
Royal Watercolour Society

Lucien Lévy-Dhurmer: Bilitis, 1900

 

Lucien Lévy-Dhurmer: Bilitis, 1900 
pasztell, 50,5 x 66,4 cm
Magángyűjtemény

A festményt egy fiktív görög költőnő versei ihlették (Bilitis dalai), akit Pierre Louÿs talált ki. Az író azt állította, hogy egy ókorban élt görög kurtizán verseit fordította le 1894-ben megjelent erotikus, leszbikus témájú versgyűjteményében. A férfi olyan élethűen alkotta meg Bilitis alakját, hogy még néhány történészt is sikerült megtévesztenie, akik azt hitték eredeti görög töredékeket olvasnak. 

A századfordulóban virágkorát élő szimbolista művészeti irányzatban a nők közti intimitás ábrázolás a szabadságot, a patriarchátustól függetlenedést és az esztétikai szépséget jelképezte. 

Gyönyör 

Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér, terrászon,
elaléltan a rózsák között. A meleg izzadság csorgott mint a
könnyek, kebleinkre a hónunk alól. Nehéz gyönyör
biborozta hanyattcsukló fejeinket.
Négy fogoly galamb röpködött fölöttünk, négyféle illattal
átitatva, csöndben. Szárnyaikról cseppekben hullott a
parfüm a meztelen nőkre. Csupa irisz voltam.
Óh lanyhaság! Arcomat egy fiatal lány hasára nyugtattam,
aki nedves hajam frisseségébe burkolózott. Nyitott
ajkamat megrészegitette sáfrányos bőrének illata.
Nyakamra zárta combjait.
Aludtam, de valami fárasztó álom felébresztett: egy iynx,
éjjeli vágyaknak madara, eszeveszetten dalolt a távolban.
Borzongva, felköhögtem. Egy lankadó kar, mint egy virág,
emelkedett a légbe, lassan, a hold felé.

Bilitisz dalai 114

Pán sípja 

Jácintvirágok ünnepekor finomra metszett nádsípot kaptam
tőle játékszerül, viaszból lévő vége éppoly kedves
ajkamnak, mint a jóízű méz.
Mikor játszani oktat, izmos térdére vesz; szívem kicsit
belereszket. Olyan csendesen játszik aztán, nem lehet
hallani szinte. Egymással nincs mit beszélnünk, oly közel van egymáshoz
arcunk; de mindig felel a dalra újabb, és olykor-olykor
szánk széle összeér a sípon.
Késő van; levelibékák kezdenek dalba, ahogy beköszönt az éj.
Anyám, tudom, nem hiszi el sohasem, hogy elvesztett
övemet kerestem ilyen sokáig.

Bilitisz dalai 30

Claude Monet: Orgonabokor a napfényben (Lilac bush in the Sun), 1873

 

Claude Monet: Orgonabokor a napfényben (Lilac bush in the Sun), 1873
olaj, vászon, 50 x 65 cm
Puskin Múzeum

Edmund Dulac: Csipkerózsika (The Sleeping Beauty), 1910

 

Edmund Dulac: Csipkerózsika (The Sleeping Beauty), 1910

Edgar Hunt - A tanyaudvar (In a Farmyard), 1924

 

Edgar Hunt - A tanyaudvar (In a Farmyard), 1924
olaj, vászon, 35.6 x 30.5 cm
Magángyűjtemény

Jean Delville: A holdfényes tó (Le lac au clair de lune (The Moonlit Lake), 1888

Jean Delville: A holdfényes tó (Le lac au clair de lune (The Moonlit Lake), 1888
olaj, vászon, 55,5 x 73 cm
Magángyűjtemény

 

Edmund Dulac - Izrafel. Edgar Allen Poe verséhez, 1922

És Izrafel angyal, akinek szívhúrja lant s akinek Isten teremtményei közt legédesebb a hangja. – Korán "Mennyben lakott Izrafel, Kinek szív-húrja lant"; Ily szép, vad énekkel Más lény nem énekel, S (a legenda szerint) csak rá figyel A csillag s kábán némul el, Ha felzeng e hang.

A zeniten kigyúl

S kábán bolyong Szerelmes holdkorong, Vágya virúl; Rőt villám lesi ébren (S nem szól az a Hét sem: A Plejád is tétlen) - Csend van az égen. S úgymond (a csillagok kara És mind, mi les, lapul), Hogy Izrafel láza a Lírája lágy szava, Ül, penget s dalba fúl - Mint az élet fonala, Lüktet a furcsa húr. De az égen lépkedett, Hol a bölcsesség szolgálat, Hol Isten a Szeretet, Hol a hurik szemsugarát A csillagban imádott Szépség ragyogja át. Igazad volt tehát, Izrafel, hogy gyűlölted A szűz érzés dalát; Babér-övezte bárd, Te legjobb, mert legbölcsebb! Légy víg sok éven át! Eggyé forr láng-dalod S az égi révület - Vágyad, gyászod, kéjed, haragod És lantverő heved - A csillag néma lehet! Igen, tiéd a menny, de itt És kéj- és jaj-világ; Virágunk csak virág, Az árny is, mit üdvöd vetit Minékünk napvilág. Jutnék oda fel, Hol Izrafel Lakozott, s ő lenne, hol én, Halandó dal nem csengne fel Ily szép-vadul szivén, Míg én merészebb énekkel Az eget betölteném. Radó György

Edward Robert Hughes: Álom idill (Valkűr) (Dream Idyll (A Valkyrie), 1902

 

Edward Robert Hughes: Álom idill (Valkűr) (Dream Idyll (A Valkyrie), 1902
gouache és pasztell, 109,5 x 79 cm
Magángyűjtemény

Elsőre talán szokatlannak tűnhet a valkűr ábrázolása meztelen nőként. A skandináv mitológiában a valkűrök isteni női alakok voltak, akik kiválasztották a legbátrabb, csatában elesett harcosokat akik méltók voltak a túlvilágba, Valhallába belépésre, ahol Odin isten uralkodott. A harcosok megérkezésük után Odin seregének tagjaivá váltak, érte harcolva az óriások ellen vívott apokaliptikus harcban (Ragnarök). A művészetben a valkűröket általában szárnyas, vagy lovon vágtató nőként ábrázolták, hagyományosan páncélban, sisakban és pajzsban. A kép a szimbolista mozgalomhoz kapcsolódik, ahol gyakran a hangsúly az atmoszféra teremtésen volt a történetmesélés helyett. A sötét éjszakában és holdfényben fürdő ködszerű felhők és a fekete pegazus magasan a folyó és város fölött, hátán a holdfényben csillogó meztelen nőalakkal és kiengedett, szélben lobogó szőke hajzuhatagával valóban egyfajta misztikus esztétikai élményt nyújt. via