 |
| John William Waterhouse - Ofélia, 1889 |
Több művész is megörökítette Ofélia alakját, Shakespeare tragikus hősnőjét, akinek elméje megbomlott miután szerelme, Hamlet megölte apját, majd elhagyta őt. A viktoriánus művészek előszeretettel használták fel alakját, "a női törékenység és elmulasztott lehetőségek" szimbólumaként. Waterhouse három festményt is festett Oféliáról, mindegyik különböző jelenetekben ábrázolja halála előtt. Ezen a képen a fiatal nő egy virágos mezőn fekszik kócos hajjal, klasszikus ruházatban, a távolba tekintve. A művész hatásosan egyesítette modelljét a tájjal: hajába, ruhájába virágokat festett, kezében virágcsokrot tart. A háttérben láthatjuk a patakot melybe később vízbefulladt. A parton egy fűzfa nőtt, annak ágára szerette volna akasztani egyik virágkoszorúját amit készített, de ahogy kapaszkodott, az ág letört, és az fiatal nő a patakba esett. Waterhouse-t nagyon érdekelte a mitológiai és irodalmi alakok ábrázolása saját interpretációjában. Olasz származású volt, de kedvelte a francia és a brit művészeteket is, ezek a hatások alakították ki végül saját, egyedi stílusát. John Everett Millais alkotta meg a leghíresebb Ophelia témájú festményt, ez inspirálta Waterhouse-t is a témaválasztásban. A preraffaelitákhoz kapcsolják, de valójában egy generációval fiatalabb volt, és nem volt tagja a Testvériségnek sem, mégis munkássága nagyon hasonlít stílusukhoz. Waterhouse mindig tiszteletteljes volt múzsáival és több alkalommal is megfestette őket. Festményei részletes tanulmányozása közben észrevehetjük, hogy ugyanaz a modell több képen, sőt még rajzán is feltűnik. Waterhouse jó tehetséggel ábrázolta az elegáns szépséget, és nagy szakértelemmel festette meg a ruházat áramlását a testen, ennek a képességnek az elsajátításához tekintélyes gyakorlásra van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése