 |
| Caspar David Friedrich - A szerzetes a tengernél (The Monk by the Sea), 1808-10 |
Friedrich két évig dolgozott ezen a festményen, mely egyik leghíresebb alkotása lett. A kompozíció vízszintes felosztásban a szárazföldre, tengerre és az égre tagolódik, olyan tiszta egyszerűséggel, mely megdöbbentette a kortársait. Egy magányos szerzetes, egyszerű ruhában, nekünk háttal áll a tengerparton, szembenézve a mérhetetlenül hatalmas tenger nyomasztó feketeségével. Úgy tűnik vihar készül, de az is elképzelhető hogy éjszaka, esetleg kora hajnal van. Az sem egyértelmű, hogy egy magas szikla tetején, vagy egy lejtőn szemléli a tengert. A sötét óceánnal kontrasztban van a hullámok fehér taraja, melyeket gyakran sirályokkal tévesztenek össze (bár a képen sirályok is láthatók a szerzetes feje fölött). A víz feletti szürke felhősáv utat ad a kék égnek a kép felső részén. Az ég és a tenger nagy kiterjedése kiemeli a szerzetes apró alakját, aki a természet végtelensége és Isten jelenléte előtt áll. A festmény egyfajta szakadéknak is tűnik; nincsenek határok, nincs semmi amibe kapaszkodni lehetne, csak a lebegés érzése az éjszaka és nappal, a kétségbeesés és a remény között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése