A festmény a
Lover's seaten készült, ami egy népszerű kilátóhely a Covehurst Bayre néző sziklák tetején Hastings közelében. Hunt precíz aprólékossággal odafigyelt a természet részleteire, bár a sziklák, bárányok és az előtér néhány elemét különböző nézőpontokból festette meg, a pillangók az előtér bal oldalán pedig élő példányokról készültek. Hunt a
Royal Academy-n állította ki művét 1853-ban
Angol partjaink címmel. A kritikus F.G Stephens, aki a Preraffaelita Testvériség korábbi tagja volt, később úgy fogalmazott, hogy a festmény ' az ország külföldi invázióval szembeni védtelenségének szatírájaként értelmezhető' (
William Holman Hunt and His Works,
1860, p.23). Ebben az időben az inváziótól való félelmet a sajtó generálta III. Napóleon franciaországi önkényes uralkodására reagálva. Az eredeti kereten
Az elveszett juhok cím állt, majd amikor Hunt elküldte a képet az Exposition Universelle-nek Párizsba 1855-ben, megváltoztatta '
Kóbor juhokra', kiemelve a festmény vallási szimbolizmusát. Ám az akkori kritikusokra kevésbé hatott a kép szimbolizmusa mint a fény kezelésmódja. Ruskin 1883-ban azt írta, hogy 'Megmutatta nekünk, először a művészet történetében, a színek és árnyék abszolút reális egyensúlyát, mellyel a napfény kulccsá ültethető át, melyben a harmónia lehetséges anyagi pigmentekkel, ugyanazokat a hatásokat előidézve az elmében, akár a fény látása' (Parris, 108. oldal)
Via
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése