 |
| Claude Monet - Nők a kertben (Women in the Garden), kb. 1866 olaj, vászon, 255 x 205 cm, Musée d'Orsay |
1866-ban Claude Monet elkezdett egy hatalmas képet festeni Párizs külvárosában bérelt háza kertjében. Több kihívással is szembekerült: a szabad ég alatt festett, ezért a vásznat egy tárcsa segítségével az árokba kellett süllyeszteni, hogy a kompozíció felső részén is tudjon dolgozni, nézőpontja változtatása nélkül. Célja az volt, hogy azt a benyomást keltve illessze bele a tájba az alakokat, mintha a levegő és a fény mozogna körülöttük. Monet ezt úgy oldotta meg, hogy lombokon átszűrődő árnyékokat, színes fényt, napfényfoltokat festett, és halvány tükröződéseket. Emile Zola így ír: "A nap egyenesen a vakító fehér szoknyákra esett; a fa meleg árnyéka kivágott egy nagy szürke darabot az ösvényekből és a napsütötte ruhákból. A legkülönösebb hatás amit el lehet képzelni."
Az arcokat homályosan hagyta, így nem nevezhetők portrénak. Camille, a művész társa állt (illetve ült) modellt a három nőalakhoz. Monet ügyesen adja vissza a ruhák fehérségét, szilárdan rögzítve a kompozíció struktúrájába - zöldek és barnák szimfóniája - melyet a középpontban lévő fa és ösvény biztosít. A műteremben befejezett festményt az 1867-es Szalon zsűrije elutasította, hiányolták a témát és a narratívát, emellett helytelenítették a szabad szemmel látható ecsetvonásokat, ugyanis ez a nemtörődömség és befejezetlenség jelének számított. Az egyik zsűritag szerint "Túl sok fiatalember nem gondol másra, csak hogy ezt a förtelmes irányt folytassa. Itt az ideje megvédeni őket, és megmenteni a művészetet!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése