![]() |
| François Hubert Drouais - Madame Charles Simon Favart, 1757 olaj, vászon, 31 1/2 x 25 1/2 in. (80 x 64.8 cm) Metropolitan Museum of Art |
![]() |
| Részlet |
![]() |
| François Hubert Drouais - Madame Charles Simon Favart, 1757 olaj, vászon, 31 1/2 x 25 1/2 in. (80 x 64.8 cm) Metropolitan Museum of Art |
![]() |
| Részlet |
![]() |
| John Singer Sargent - Nemtörődömség (Nyugalom) (Nonchaloir (Repose), 1911 olaj, vászon, 63.8 × 76.2 cm (25 1/8 × 30 in.) National Gallery of Art |
Sargent rendkívüli technikai adottsága és azon képessége, mellyel elegáns ülőket fényűző környezetben tudott ábrázolni igencsak népszerűvé tette a vagyonos támogatók körében. Annak ellenére, hogy a késői viktoriánus korszak legkeresettebb portréfestőinek egyike volt, Sargentet egyre inkább idegesítette modelljei szeszélyei és hiúsága. 1909-re abbahagyta a konvencionális portrék alkotását, hogy "képzeletgazdagabb területeken kísérletezhessen". E kísérlet eredménye a pihenő nő portréja, melyen a hagyományostól eltérően a nőalakot (Sargent unokahúga) bágyadt, költői ábrándozásba merülve láthatjuk. Via
![]() |
| Albert Aublet - Szeléné, 1880 olaj, vászon, 143.8 by 115.5 cm |
Szeléné a Hold Istennője, a görög mitológiában az ősi holdistenség megszemélyesítője, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.”
Albert Aubletre nagy hatással voltak azok az irodalmi körök, melyekben mozgott (Alexandre Dumas fontos támogatója volt); többek között Guy de Maupassant történeteit illusztrálta, melyek az irodalmi realizmust vegyítették természetfölötti elemekkel. Aublet zsenialitása megmutatkozik e vásznon is, melynek középpontjában a sápadt bőrű modell lebeg a felhős égen, halovány csillagokkal tarkítva a lila hegyek és jégkék vizek tája felett. Míg a mű pontos eredete még felfedezetlen, a keret hátoldalán lévő felirat arra utal, hogy ez a fiatal nő a holdistennő Szeléné megszemélyesítője. Az istennőt leggyakrabban a klasszikus antikvitásban fiatal, fehér arcú hold diadémot viselő nőként ábrázolták, aki kétlovas szekéren utazik. A tiszteletére írt homéroszi himnusz "mennybéli sugárzásként" írja le, aki "átöleli a földet, és hatalmas az a szépség, mely ragyogó fényéből ered. A sötét éj fényesen ragyog.... és sugarai betöltik az eget, amikor világos bőre friss az Óceán vizeitől, és az isteni Szeléné .... a hónap közepe, mikor nagy pályája megtelt és fénye a legragyogóbb"
Aublet Szelénéje úgy tűnik éjszakai útja végénél jár, háta ívbe hajlik, lábai és karjai a hold enyhe alakja köré fonódnak, az ég a közeledő hajnal rózsaszín árnyalataival ragyog, melyet testvére a napisten Helois hoz. A holdistennő romantikus hőstetteit Zeusszal, Pánnal és talán a legismertebb történetet Endymionnal, aki örök fiatalságot és halhatatlanságot kapott ám ezzel együtt Zeusz végtelen álmot is bocsátott rá, ezért az idők végezetéig aludt egy barlangban ahol Szeléné minden éjjel meglátogatta, számtalan verzióban mesélték el és festették meg az idők során. Mégis, úgy tűnik ezen alkotáson Aubletet nem érdeklik a narratív konvenciók, Szelénét egyszerűen egy fantáziabirodalomba helyezi, engedve, hogy az istennő finoman kidolgozott alakja inspirálja a képzeletet. 1. 2. 3.
![]() |
| Félix Resurrección Hidalgo (1855–1913) - Nő holdfényben (A lady in the moonlight) olaj, vászon, 91.44 x 47.62 cm |
E gyönyörű, arisztokratikus, mégis visszafogott portré, viszonylag egyszerű kompozíciójával bemutatja miért volt Hidalgo generációjának egyik legjobb portréfestője.
Maria Yrittia, a modell, enyhén ívelt háttal, kifelé tekint a festményből arcán egyfajta jellegzetes spanyol melankóliával. Hidalgo nem elégedett meg azzal, hogy témájának csupán külső formáját mutassa be, ehelyett egy finom és nagyszerű karaktertanulmányt hozott létre. Megjegyzendő, hogy Maria Yrittia több mint harminc éven át volt állandó modellje. A hosszú ruha geometrikus sziluettjét , legyezőszerű ujját, felsőrészét és a modell fejét a 19. században divatos orientalista esztétikára emlékeztető fátyol díszíti. Mikor a késői 19. századi és századforduló divat eleganciájára gondolunk, gyakran egy Monet, Degas, vagy Renoir festmény juthat eszünkbe, a modell fátyla mégis összetéveszthetetlenül spanyol, akárcsak Sorolla fényes és mégis komor palettájának hölgyei gyöngyszerű lágyságig és gazdag részletességig finomítva.
Hidalgo portréjaira a lágy vonalak és ugyanolyan, a tárgyra eső lágy fények a jellemzők, mely e művön is megjelenik. A sötét háttér nem látszik teljesen valóságosnak: a háttér másodlagos amíg a szemlélő a hölgy arcának szépségére figyel. A modell arcának finom sápadtsága csaknem ragyog a gyenge esti fényben. A holdfény ideális téma egy költői, elégikus, melankolikus és szinte valószerűtlen képhez. Az alakra szemből, de nem túl élesen megvilágított. Bőre fehérsége ragyog, a ruha csipkés részleteit lágyan és elmosódottan festették meg...a modellt titokzatos aurába burkolva: ábrándozó, öntudatától szabadnak tűnik. Létezik az erdőknek, titkos öblöknek és más árkádiai jeleneteknek egyfajta romantikus varázsa, ahol ehhez hasonló ködös, magányos nőalakokat lehet megpillantani.
José Rizal is kedvelte a festő munkásságát, melyet e szavakkal dicsért egy madridi kávézó bankettjén: "... Hidalgo festményén a legtisztább érzelem lüktet, a melankólia idealizált kifejezésmódja.... Hidalgo csupa fény, szín és harmónia, érzés, tisztaság, mint a Fülöp-szigetek nyugodt, holdfényes éjszakákon, derűs napjain elmélkedésre csábítva."
![]() |
| Sebastian Münster - Tengeri szörnyek. Tengeri csodák és különös dolgok (Meerwunder und Seltzame Their), 1570-es kiadás metszet |
Sebastian Münster (1489 - 1552) Mercator and Ortelius-szal együtt a három legismertebb 16. századi kartográfus közé tartozott. Münster Geographia és Cosmographia Universalis művei a század két legszéleskörben olvasott könyvének számított. Münster Ptolemy féle Geographia kiadásai 1540 és 1552 között jelentek meg 48 illusztrált fametszettel, a szabványos 27 térképet 21 új térképpel kiegészítve. Ezek az új térképek, egy különállóval együtt az ismert kontinenseket ábrázolják és a regionális térképészetfejlődés remekműveinek számítottak Közép-Európában.
Münster fő művét, a Cosmographiat közel 30 kiadásban, 6 nyelvre lefordítva publikálták 1544 és 1578 között, majd 1588-tól 1628-ig Sebastian Petri átdolgozásában újra kiadták. A Cosmographia épp annyira volt a világ geográfiai, mint történelmi és etnográfiai jellemzése. Találhatók benne térképek a Geographiából, emellett hozzáadott helyi térképek és városképek, közel 500 illusztrációval, a mű ezáltal a 16. század egyik legnépszerűbb képes enciklopédiájává vált. Ez az egyik legkülönösebb térképészeti különlegesség és egyedülálló nézetet ad a civilizált világokon túli ismeretlen vidékekhez való reneszánsz hozzáállásról.
A képen látható illusztráció szörnyek összefoglalójának jellemezhető, melyekről a 16. században úgy gondolták, hogy léteznek. Számos későbbi térképkészítő illusztrálta e szörnyekkel a még felfedezetlen tájak és vizek területeit. Felül szárazföldi lényeket láthatunk: rénszarvast, jávorszarvast (itt szánhúzás közben), kígyókat, leopárdot, és medvét. A "szörnyek" többsége kegyetlen tengeri lény, akik matrózokat, tengerészeket, hajókat, szárazföldi állatokat nyelnek el, sőt még egymást is. Az egyik jelenetben egy óriáshomár látható karmai közt emberrel és egy hatalmas agyarú bálna, mely fejéből szökőkútszerűen lövell a víz, emellett megcsodálhatunk egy fát, mely úgy tűnik kacsákat terem gyümölcsként. A hátoldalon német szöveggel láthatunk további illusztrációkat láthatunk jegesmedvéket, falu melletti tóban élő tengeri szörnyeket ábrázolva. Az illusztráció részlet Münster Cosmographia művéből származik és "Norvégia szörnyeit" mutatja be, legelőször 1550-ben jelent meg nyomtatásban.
![]() |
| Sebastian Pether - Folyami jelenet (River Scene), 1840 olaj, vászon, 30,5 cm x 40,6 cm Yale Center for British Art |