Albert Aublet - Szeléné, 1880

Albert Aublet - Szeléné, 1880
olaj, vászon, 143.8 by 115.5 cm

Szeléné a Hold Istennője, a görög mitológiában az ősi holdistenség megszemélyesítője, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.”

Albert Aubletre nagy hatással voltak azok az irodalmi körök, melyekben mozgott (Alexandre Dumas fontos támogatója volt); többek között Guy de Maupassant történeteit illusztrálta, melyek az irodalmi realizmust vegyítették természetfölötti elemekkel. Aublet zsenialitása megmutatkozik e vásznon is, melynek középpontjában a sápadt bőrű modell lebeg a felhős égen, halovány csillagokkal tarkítva a lila hegyek és jégkék vizek tája felett. Míg a mű pontos eredete még felfedezetlen, a keret hátoldalán lévő felirat arra utal, hogy ez a fiatal nő a holdistennő Szeléné megszemélyesítője. Az istennőt leggyakrabban a klasszikus antikvitásban fiatal, fehér arcú hold diadémot viselő nőként ábrázolták, aki kétlovas szekéren utazik. A tiszteletére írt homéroszi himnusz "mennybéli sugárzásként" írja le, aki "átöleli a földet, és hatalmas az a szépség, mely ragyogó fényéből ered. A sötét éj fényesen ragyog.... és sugarai betöltik az eget, amikor világos bőre friss az Óceán vizeitől, és az isteni Szeléné .... a hónap közepe, mikor nagy pályája megtelt és fénye a legragyogóbb" 

Aublet Szelénéje úgy tűnik éjszakai útja végénél jár, háta ívbe hajlik, lábai és karjai a hold enyhe alakja köré fonódnak, az ég a közeledő hajnal rózsaszín árnyalataival ragyog, melyet testvére a napisten Helois hoz. A holdistennő romantikus hőstetteit Zeusszal, Pánnal és talán a legismertebb történetet Endymionnal, aki örök fiatalságot és halhatatlanságot kapott ám ezzel együtt Zeusz végtelen álmot is bocsátott rá, ezért az idők végezetéig aludt egy barlangban ahol Szeléné minden éjjel meglátogatta, számtalan verzióban mesélték el és festették meg az idők során. Mégis, úgy tűnik ezen alkotáson Aubletet nem érdeklik a narratív konvenciók, Szelénét egyszerűen egy fantáziabirodalomba helyezi, engedve, hogy az istennő finoman kidolgozott alakja inspirálja a képzeletet. 1. 2. 3.