 |
| Gustaf Fjæstad - Téli táj befagyott tóval (Winter Landscape with Frozen Lake), 1916 Magángyűjtemény |
2024. december 15., vasárnap
Kitao Masayoshi - Nyolcfejű sárkány (Eight-Headed Dragon), 1809
.jpg) |
| Kitao Masayoshi - Nyolcfejű sárkány (Eight-Headed Dragon), 1809 fametszet, 39.7 x 26.3 cm Museum of Fine Arts Boston |
.jpg)
John Collier - Kirké (Circe), 1855
%20-%20John%20Collier%20(English,%201850%20%E2%80%93%201934).jpg) |
| John Collier - Kirké (Circe), 1855 olaj, vászon |
Kirké a görög mitológia egyik legerősebb varázslónője. Helios, a Napisten és a tengeri nimfa, Perse gyermekeként született. Kirké egy titokzatos szigeten élt, melyet nem lehetett a térképen megtalálni. Egy erdei tisztáson lévő kastélyban lakott ahol saját trónja volt. Gyakran látogatták erdei nimfák, rajtuk kívül egyedüli társaságát vadállatok alkották, akik különös módon olyan szelíden viselkedtek mint a házikedvencek. Egyesek szerint Kirké szelídítette meg őket, mások szerint a szigetre tévedő férfiakat változtatta át varázserejével. Az egyik legismertebb átváltoztatós történetben Odüsszeüsz és tengerészei véletlenül egy ismeretlen szigeten kötöttek ki, reménykedvén hogy a sok veszélyes kaland után egy kis nyugalomra találnak. Ám tévedtek, ugyanis Kirké miután meghívta őket lakomára, mindenkit disznóvá változtatott Odüsszeusz kivételével akit Hermész varázsitala védelmezett. A varázslónő később visszaadta eredeti formájukat majd a kalandorok egy éven át vendégeskedtek még a szigeten.
Eugene Delacroix - Krisztus elalszik a viharban (Christ Asleep during the Tempest), 1853 körül
 |
| Eugene Delacroix - Krisztus elalszik a viharban (Christ Asleep during the Tempest), 1853 körül olaj, vászon, 50,8 x 61 cm The Metropolitan Museum of Art |
Delacroix legalább hat verziót festett a képről, mely bibilai tanítás a hitről: mikor rémült tanítványai felébresztették, Jézus megszidta őket a Gondviselésbe vetett hiányuk miatt. Korábbi munkáiban a tengeri táj sokkal hangsúlyosabb; a későbbiekben, mint ez, a bárka központibb helyet foglal el. Miután Vincent van Gogh megpillantotta 1886-ban Párizsban ezt a változatot, így jellemezte: "Krisztus hajója - a kékeszöld, lilákkal és vörössel és egy kevés citromsárgával (a fényudvarhoz (aureola) festett képről beszélek - a színeken keresztül is szimbolikus nyelven beszél." via
.jpg)
Charles Ethan Porter - Bazsarózsák vázában (Peonies in a Vase), 1885 körül
 |
| Charles Ethan Porter - Bazsarózsák vázában, (Peonies in a Vase) 1885 körül olaj, vászon, 45.72 × 40.64 cm National Gallery of Art |
Lionel Walden (1861-1933) - Holdfény a tengeren (Clair de lune sur le mer)
 |
| Lionel Walden (1861-1933) - Holdfény a tengeren (Clair de lune sur le mer) olaj, vászon, 46 x 61 cm |
Marie-Joseph Clavel - Lila ködök (Brumes mauves), 1902
%20-%20Marie-%20Joseph-Leon%20Clavel%20(%20Iwill)%20(French,%201850%20-%201923).jpg) |
| Marie-Joseph Clavel - Lila ködök (Brumes mauves), 1902 olaj, vászon, 91 x 112 cm Musée des Beaux-Arts de la ville de Paris |
A Bölcsesség bodhiszattvája, Mandzsusrí (Bodhisattva of Wisdom (Manjushri), 1400-as évek
,%201400s,%20clevelandart.png) |
| A Bölcsesség bodhiszattvája, Mandzsusrí (Bodhisattva of Wisdom (Manjushri), Nepál, 1400-as évek 78.1 x 67.6 cm, Cleveland Museum of Art |
Felemelt jobb kezében kardot tart, mely akár a bölcsesség - ami nem tudás, fogalom, hanem minden tapasztalaton túli-, metaforikusan keresztülvágja és legyőzi a tudatlanságot. A lenti hátsó bal kezében lévő íjhoz egykor talán húr is tartozott és az a nyíl sem látható melyet alsó jobb kezében tartott. A nyilak gyakran mantrákat vagy szótagsorokat szimbolizáltak, melyek segítenek az elme összpontosításának erősítésében és rakétákként elpusztítják a negativitást és szenvedést. A leengedett bal kezének tartása (mudra) a buddhista tanítások átadását szimbolizálja. A bal könyökből kiemelkedő lótuszszár eredetileg szútrákkal teli könyvtartóként funkcionált.
2024. október 27., vasárnap
Warwick Goble
Warwick Goble brit illusztrátor és író, aki a gyermekirodalom és folklór világában alkotott. Habár nem volt olyan közismert mint Arthur Rackham vagy Edmund Dulac, Goble mégis az „Illusztráció Aranykora”, - az 1880-tól 1930-ig tartó időszakban virágzó művészeti irányzat - egyik legkiemelkedőbb alkotói közé tartozott. Munkáit gyakran az orientalista művészeti mozgalommal hozzák összefüggésbe, gyakran kérték fel keleti témájú könyvek illusztrálására.
 |
| Zöld fűzfa és más japán tündérmesék, 1910 |
1862. november 22-én, London egyik az időtájt kifejezetten szegény környékén Dalston-ban született és nőtt fel. Kreatív tehetsége már korai éveiben megmutatkozott, mely előre jelezte kiváló művészi jövőjét. A Goble család szerény körülmények között élt, ám apja észlelte fia tehetségét és bátorította hogy vegye komolyan rajzolás iránti szenvedélyét és gyakoroljon. Megfogadván apja tanácsát, Goble képességei tovább csiszolódtak és a fiúban mélységes szeretet alakult ki a művészet iránt; leginkább az illusztráció és mesemondás világa érdekelte.
Először a City of London School, majd a Westminster School of Arts növendéke volt. Tanulmányai befejezése után egy kromolitográfiára (színes litográfia) specializálódott nyomdász cégnél dolgozott és különféle magazinok megbízásából (többek között a Westminster Gazette és Pall Mall Gazette) készített illusztrációkat a következő évtizedekben. A nyomdászok legújabb fejlesztései lehetőséget adtak az akvarell rajzok aprólékos részletességgel kidolgozott és élethű színekkel ábrázolt kiadására.
Az 1880-as években elkezdte szakmai karrierjét magazin és könyvillusztrátorként. Érzéke a részletgazdag ábrázoláshoz, az aprólékos kivitelezés, a fantasztikus világok és karakterek realisztikus megteremtésének képessége elősegítette közkedvelt és keresett művésszé válását. Illusztrációi ebben az időszakban főleg monokrómok voltak, melyeket az új 20. századi technológiával, a féltónus nyomtatással reprodukálták, melyben pontok mintázataiból áll a kép. Ám igazi szenvedélyét a színekben találta meg. Érzékenységet fejlesztett ki az árnyalatok és tónushatások iránt, mely stílusa jellegzetességévé vált.
 |
| "A királylány nagyon megörült amikor ismét megpillantotta a kis játékszerét, felkapta és elszaladt vele." Tündérkönyv, 1913 |
Goble művészi képességei egyre inkább kivirágoztak, gyorsan elismerésre tett szert rendkívüli tehetségének és stílusának köszönhetően. Illusztrációi a varázslat és csoda érzéseit keltik. A világ számos tájának művészeti irányzata és kultúrája inspirálta: többek között a japán metszetek, indiai művészet és a preraffaelita mozgalom jellegzetességei. Goble e sokféle hatás egyesítésével egyedi vizuális nyelvet hozott létre, mely elbűvölte a műkedvelőket és megkülönböztette stílusát kortársaitól.
Az igazi áttörés 1892-ben történt, amikor egy skót művésszel, H. R. Millarral együtt illusztrálták a „Grimm Testvérek Tündérmeséi” könyvet. A kiadványban érzékelhető Goble kiemelkedő tehetsége. E közös munka széleskörű elismertséget szerzett neki, megalapozva reputációját kora egyik legjobb illusztrátoraként. Rajzai bonyolultsága és szépsége a mesék mély megértésével társulva elbűvölte az olvasók minden korosztályát. Ismertetőjegyévé vált képessége, mellyel olvasóit mágikus tájképekkel, mitológiai lényekkel és földöntúli szépséggel gazdag világokba tudta repíteni. Népszerűsége még tovább erősödött miután 1893-ban akvarelljeiből kiállítást rendezett a Royal Academy, majd megalkotta következő fontosabb munkáját, amikor H.G. Wells mára már klasszikusnak számító sci-fi művéhez, a Világok Harcához készített elsőként illusztrációkat, mely 1897. januártól decemberig több részletben jelent meg a Pearson's és Cosmopolitan magazinokban.
 |
| Világok harca, 1897 |
Habár Goble számos könyvhöz rajzolt a következő években, 1909 után több munkát kapott, ahogy a színes, egész oldalas illusztrációk iránti kereslet növekedett. A keleti motívumok és jelenetek által inspirálódott művész gyakran kapott olyan felkérést, melynek tematikája orientalista hangulatú volt. Goble-ra nem csak vizuálisan hatott a keleti művészet, hanem technikailag is, ugyanis a japán művészeti technikákat saját alkotásai létrehozásában gyakran alkalmazta. Emellett valószínűleg merített inspirációt Edmund Dulac, egy másik népszerű illusztrátor japán tematikájú alkotásaiból is.
Goble gyönyörű akvarell rajzai nagyon jól harmonizáltak a korai 20. század új könyveivel, ezáltal egyre több megbízást kapott. Az Edward-korban számos színes mesekönyvet és utazási könyveket illusztrált. A vezető kiadók (Macmillan, Chatto, Black) szerződést kötöttek vele, mely munkakapcsolat hosszútávúnak bizonyult: a következő 30 évben együtt dolgoztak a művésszel. Az olyan könyveknek köszönhetően mint a Rip Van Winkle (1907) és az Ezeregyéjszaka (1907) a színes illusztrációkat tartalmazó könyvek hihetetlenül népszerűvé váltak, és ez az igény folyamatosan növekedett. A korszakban elterjedt szokás volt az ősztől kezdődő ünnepi időszakban díszes és gyönyörűen illusztrált ajándékkönyveket ajándékozni egymásnak. Goble 1909 és 1913 között több művet hozott létre mint korábban egész művészeti pályája során.
1909-ben a MacMillian kiadónak a Vízi babák és A zöld fűzfa és más japán tündérmesék című könyvekhez készített rajzokat, melyek a korszak legrészletesebben illusztrált kötetei közé tartoztak. Habár Edmund Dulac hatása még érzékelhető ezeken a munkákon, az tisztán látható, hogy Goble elkezdett rátalálni saját stílusára ezen a ponton.
 |
| Urashima. Zöld fűzfa és más japán mesék, 1910 |
A művész illusztrációira jellemzőek a vibráló színek, az álomszerű atmoszféra, a romantikus stílus, a kidolgozott minták és az aprólékos figyelem a kulturális részletekre. Munkája nem csak a szemnek kedves, hanem egyszerre tiszteletben tartja a mesék hagyományait és szimbolizmusát. Goble számos projekten dolgozott illusztrátori pályája során, klasszikus tündérmesék és különféle kultúrák folklór történetei széles spektrumát illusztrálva. Készített rajzokat a „Tündérköltészet könyve (1920), és a Geoffrey Chaucer összes költeményéhez (1912). 1911-ben megjelent a Pentamerone mesék és 1913-ban a Tündérkönyv 32 egyedi színes oldalnyi illusztrációval. A Pentamerone mesék egyike volt azoknak a munkáinak melyek megerősítették reputációját ázsiai mesekönyvek közkedvelt illusztrátoraként. A Bengál népmesék (1912), Indiai mítoszok és legendák (1913), és a Legjobb Indiai Mesék (1916) hasonló kategóriába estek.
Az I. Világháború idején egy rajzolóirodában dolgozott ahol egy ponton munkáját szüneteltette hogy önkéntesként segíthessen a Vöröskeresztnek Franciaországban. A háború után folytatta a munkát, készített illusztrációkat a Ciszterciek Yorkshire-ban 1919-ben és a Tündérköltészet könyve művekhez a következő évben. Elvállalt alkalmi munkákat a New York Macmillian-nek és néhány leghíresebb illusztrációit alkotta meg Robert Louis Stevenson - Kincses sziget (1923) című történethez. Nyugdíj előtti legutolsó közreműködései Washington Irving: Alhambra meséi (1926) és Elinor Whitney: Lápi Tod (1928).
 |
| "A vadállatok azonnal három kisbáránnyá változtak át” Tündérkönyv, 1913. |
Illusztrációin kívül Goble olykor saját történeteket is írt. Míg meséi nem értek el olyan szintű sikereket míg képei, mégis általuk megmutatkozott mesemondó tehetsége. Habár írói vállalkozásai nem voltak olyan termékenyek mint illusztrátor karrierje, e művek mégis betekintést nyújtanak Goble sokrétű elméjébe. Képei a mai napig hatást gyakorolnak az olvasókra és inspirálják a kortárs művészeket. Képessége, mellyel ábrázolni tudta a mágikus világok esszenciáját, a mitikus lényeket és az időtlen mesék hangulatát, maradandó hatást hagyott a műfajban. Művészetén keresztül olvasók generációi csodálhattak meg olyan mesevilágokat, ahol az álmok és képzelet összefonódik, elősegítve egy életre szóló szeretetet a mesélés és művészet iránt.
Alkotásai a klasszikusoknak számítanak, melyeken érzékelhetjük eredeti, jellegzetes színhasználatát és akvarell technikáját. Bűbájos tündérjelenetei és a Kelet fenséges tájait ábrázoló képei a legkedveltebb munkái közé tartoznak. A hat hattyú című meséhez készült illusztrációkhoz hasonló művei demonstrálják az olyan gazdag színek iránti szeretetét mint a kék vagy magenta, olyan romantikus képeket létrehozva, melyek a mai napig emlékezetesek. A világmitológia szintén egy fontos eleme volt Goble témaválasztásának: vízi istennőket és mitikus lényeket ábrázoló nem evilági jelenetei megerősítették hírnevét és elismertségét.
,%201912.%20She%20got%20out%20of%20the%20water%20what%20a%20change%20was%20seen%20in%20her.jpg) |
| "Kiszállt a vízből és micsoda változás volt látható rajta..." Bengál népmesék, 1912 |
Goble a késői 1930-as években nyugdíjba ment és végre egy jól felszerelt lakásban, szép környezetben élhetett Anglia Surrey megyéjében. Nem házasodott meg és gyermekei sem születtek; talán munkásosztálybeli származása miatt megelégedett a szerény, nyugodt és kényelmes élettel. Többet nem igazán lehet tudni körülményeiről sem személyiségéről: nem maradt fent személyes dokumentum élete időszakából és a kor irodalmi műveiben sem jelenik meg szereplőként. Élete és karrierje 1943. január 22-én ért véget 80 éves korában. Ám művészi munkássága örök: rajongói világszerte szeretik és megbecsülik. Warwick Goble illusztrációi továbbra is szépítik a gyermekkönyvek és gyűjtemények oldalait. Alkotásai nem csak szórakoztattak hanem edukáltak is, vizuális betekintést nyújtva a kulturális történetek, legendák gazdag és színes világába.
Goble gyönyörű és romantikus munkássága klasszikus magasságokba emelkedett a maga korában. Illusztrációi továbbra is megjelennek a művészpiacon, ahol elég magas árakat kérnek érte. Könyveit nagyra értékelik a gyűjtők az élénk színekért, a hangulatos atmoszféráért és dekoratív intenzitásért. Habár főleg a 20. században alkotott, mégis egy kicsi de fontos hatást gyakorolt a viktoriánus illusztráció világára is.
Fontosabb munkái:
Világok Harca (The War of the Worlds) (1898): H.G. Wells klasszikus
science fiction novellájához készített illusztrációk. A történet szerint a Földet
a Marsról érkezett űrlények szállnak meg, az író még a földönkívüliek
vizuális részletes jellemzésével is színesíti művét.
science fiction novellájához készített illusztrációk. A történet szerint a Földet
a Marsról érkezett űrlények szállnak meg, az író még a földönkívüliek
vizuális részletes jellemzésével is színesíti művét.
Zöld fűzfa és más japán tündérmesék (Green Willow and Other Japanese Fairy
Tales) (1910): Japán tündérmesék gyűjteménye Goble illusztrációival, melyek
a japán kultúra szépségét és eleganciáját fejezik ki.
Tales) (1910): Japán tündérmesék gyűjteménye Goble illusztrációival, melyek
a japán kultúra szépségét és eleganciáját fejezik ki.
Pentamerone mesék (Stories of the Pentamerone): 17. századi barokk stílusú tündérmesék, melyeket egy olasz költő és író Giambattista Basile gyűjtött össze. Az irodalom történetében ez az első csak népmesékből álló könyv. A történetekből az idők során többen merítettek és átdolgozták őket, többek között a Grimm testvérek. A művekben érzékelhető a távol-keleti és olasz kultúra erőteljes hatása.
Indiai mítoszok és legendák (Indian Myth and Legends) (1913): Mítoszok és legendák az indiai kultúra gazdag és változatos mitológiájának világából. A mű leginkább a szanszkrit irodalomból merít, és az ókori India hagyományait és alakjait tanulmányozza. A bevezetőben az indiai mitológia alapjairól tanulhatunk, a szerző kiemeli az ősi Védák fontosságát is, mely a hindu filozófia esszenciája.
Tündérkönyv (The Fairy Book) (1913): Tündérmesék gyűjteménye
a világ minden tájáról. A könyvben megcsodálható a művész itt már kialakult egyedi
stílusa és vibráló illusztrációi.
a világ minden tájáról. A könyvben megcsodálható a művész itt már kialakult egyedi
stílusa és vibráló illusztrációi.
antológiája, olyan költők munkáival mint William Shakespeare, Alfred Tennyson
és W.B. Yeats.
és W.B. Yeats.
 |
| Szitá megtalálja Ráma-t a lótuszvirágok között. Indiai mítoszok és legendák, 1913 |
 |
| „Nautilus hajómban a vízen lebegek" Tündérköltészet könyve, 1920 |
 |
| Tündérköltészet könyve, 1920 |
.jpg) |
| Zöld fűzfa és más japán mesék, 1910 |
 |
| Az ogre menyasszonya, 1911 Pentamerone mesék |
 |
| Zenobia, Palmyria királynője Geoffrey Chaucer összes költeménye, 1912 |
 |
| Szépség és a szörnyeteg Tündérkönyv, 1913 |
 |
| Marziella a tengerparton, 1911 Pentamerone mesék |
 |
| Tündérkönyv, 1913 |
 |
| Grannonia és a Róka, 1911 Pentamerone mesék |
2024. szeptember 22., vasárnap
Claude Monet - Reggel a Szajnán (Morning on the Seine), 1898
 |
| Claude Monet - Reggel a Szajnán (Morning on the Seine), 1898 olaj, vászon, 73 x 91,5 cm The National Museum of Western Art |
Childe Hassam - A szonáta (The Sonata), 1893
 |
| Childe Hassam - A szonáta (The Sonata), 1893 olaj, vászon, 81.44 × 81.44 cm The Nelson-Atkins Museum of Art |
Lionel Walden (1862 - 1933) - Hullámtörés (Breaking wave)
 |
| Lionel Walden (1862 - 1933) - Hullámtörés (Breaking wave) olaj, vászon, 60.96 x 130.81 cm Magángyűjtemény |
%20artvee.jpg)
Amrita Sher-Gil - A menyasszony öltözőszobája (Bride's Toilet), 1937
 |
| Amrita Sher-Gil - A menyasszony öltözőszobája (Bride's Toilet), 1937 olaj, vászon, 88.8 cm × 146 cm National Gallery of Modern Art, Új Delhi |
Avalókitésvara bódhiszattva szobrok
 |
| Kuan Yin, Kína, 17. század porcelán elefántcsont mázzal, 41,3 cm The Metropolitan Museum of Art |
Kuan Yin (szanszkritül Avalokiteshvara), a végtelen együttérzés bódhiszattvája az egyik legtöbbször ábrázolt buddhista alakok közé tartozik a kínai művészetben. Úgy gondolták képes megáldani minden szenvedőt a halandók világában. Habár Indiában eredetileg androgün vagy férfi alakban nyilvánult meg, Kínában a női ábrázolásmódok elterjedtebbek voltak, de lényegében ő se nem nő, se nem férfi, mert meghaladta a fizikai világ olyan kategóriáit mint forma vagy nemi identitások. Számos néven és formában jelenik meg a különböző keleti kultúrákban.
Egy buddhista legenda szerint mielőtt elérte a megvilágosodást meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját és ez annyira megérintette, hogy fogadalmat tett: nem nyugszik addig míg minden lény meg nem szabadul a szamszárából (az anyagi világ, létforgatag, születés és halál körforgása) és segíti őket a nehézségek idején. Minden igyekezete ellenére látta hogy még mennyi boldogtalan lényt kell megmenteni és elkedvetlenedett. Miután nem tudott ennyi szükségletet kielégíteni feje tizenegy darabra szakadt. Amitábha Buddha ezt látván tizenegy fejet adott neki, melyekkel hallhatja a szenvedők kiáltását. Mikor meghallotta és megértette őket, Kuan Yin megpróbált elérni mindenkit akinek segítségre volt szüksége, de karjai darabokra törtek. Amitábha ismét segített neki és ezer kart kapott tőle, melyekkel még több érző lénynek nyújthatott vigaszt. Így jött létre Avalókitésvara ezerkarú megnyilvánulási formája. 1. 2.
Bár Avalókitésvara elsősorban az együttérzés és könyörületesség minőségeihez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában az ürességről ad tanítást Sáriputrának. Tára születésének története is hozzá kapcsolódik. Egyszer Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott, a tóban egy lótuszvirág nőtt. A virág kinyílt és Tára, az első női és egyszerre a legkedveltebb istenség a buddhizmusban, megszületett. Tárának 21 megnyilvánulási formája létezik egy indiai szöveg szerint mely a 12. században került Tibetbe, miután az istennő kultusza 1042-ben érkezett meg az országba. Tárá több színben jelenik meg, legismertebb formái a Zöld és a Fehér Tára. Egy történet szerint Avalókitésvara bal szemének könnyéből született Fehér Tára, jobb szemének könnyéből Zöld Tára, de néhány kutató szerint Tara az indiai Durga istennőtől eredeztethető. 1. 2. 3.
%20China%2011th%20century.jpg) |
| Avalókitésvara vízi hold formában (Avalokiteshvara in Water Moon Form (Shuiyue Guanyin), Kína, 11. század fa (fűz) pigmentnyomokkal, többszörös fatömb konstrukció 118.1 x 95.3 x 71.1 cm The Metropolitan Museum of Art |
A 10. század utáni Avalókitésvara egyik legkiemelkedőbb ábrázolásán a bódhiszattvát ülve, jobb térdét felhúzva, bal lábát maga előtt keresztezve láthatjuk. A póz a Vízi Hold formát reprezentálja, mely az istenség egyik megnyilvánulása a személyes paradicsomában vagy a Tiszta Földön. A Potalaka-hegyként is ismert Avalókitésvara Tiszta Földje eredetileg egy szigeten volt megtalálható valahol India déli részén. A Ming dinasztiáig (1368-1644) ezt a mitikus paradicsomot a keleti part menti Zhejiang tartomány egyik szigetén található Putuo-heggyel azonosították, mely fontos zarándokhellyé is vált. via
Seki Shūkō - Rák a tenger mélyén (Bottom of the Sea Showing Cray Fish), 1890–92 körül
 |
| Seki Shūkō - Rák a tenger mélyén (Bottom of the Sea Showing Cray Fish), 1890–92 körül selyem, 36.2 x 27.0 cm The Metropolitan Museum of Art |
Shen Xun - Bambuszliget (Bamboo grove), késő 14. század
 |
| Shen Xun - Bambuszliget (Bamboo grove), késő 14. század kézi tekercs, tinta és színek papíron 24.9 x 63.5 cm The Metropolitan Museum of Art |
A mongol Jüan dinasztia felbomlását és a Ming dinasztia létrejöttét övező politikai és társadalmi zűrzavar időszakában készült kép az akkori tudós festmények közkedvelt témáját mutatja be: vágyódást egy biztonságos menedék után. Míg a korábbi festők a bambuszt kézzelfogható tárgyként és erkölcsi szimbólumként ábrázolták, Shen a bambusznak inkább azt a képességét festette meg, ahogyan képes a nyugalom hangulatát megteremteni finom árnyékaival, gyengéd mozgásával és a levelek puha susogó hangjával. Szabadon nőve vagy a kertben, a növény a tisztaság és szabadság gondolatait kelti. via
Gerrit Dou - Csillagász gyertyafényben, (Astronomer by Candlelight), késő 1650-as évek
,%20Gerrit%20Dou,%20late%201650s.png) |
| Gerrit Dou - Csillagász gyertyafényben, (Astronomer by Candlelight), késő 1650-as évek olaj, vászon, 32 × 21.2 cm Getty Museum |
Az íves, ablakszerű nyílásban egy asztronómus dolgozik késő éjszaka. Koncentrálva olvas egy csillagászati tanulmányt miközben távolságot mér a földgömb két pontja között. A kezében tartott gyertja nyújta az egyetlen fényforrást; megvilágítja arcát, a könyvet, az értékes földgömböt, a pohár vizet és a homokóráját. A fény és sötétség erőteljes kontrasztja bemutatja a festő jártasságát a chiaroscuro (olasz eredetű szó: szó szerint fény és árnyék; egyszerre technika, mellyel a művész teret és mélységet ad képeinek a fény és árnyék játékának hangsúlyos megfestésével) nevű népszerű barokk technikában.
Dou igencsak tehetségesen ábrázolta az olyan aprólékos részleteket mint a kézírás a könyvben, az üveg textúrája és a csillagász kabátjának redői. A gyűjtők nagyra értékelték ezeket az apró részletgazdag festményeket, melyeket órákig nézegettek nagy élvezettel magánszobáikban. via
Gerrit Dou - Esti iskola (An Evening School), 1655–57 körül
 |
| Gerrit Dou - Esti iskola (An Evening School), 1655–57 körül olaj, fa, 25.4 x 22.9 cm The Metropolitan Museum of Art |
Ez a kis éjszakai jelenet a tanítás (a fény átadása) és a gyakorlás (toll élezés) erényeit magasztalja, melyeket a tiszteletreméltó Arisztotelész a tudáshoz vezető útként tanácsolt. A téma sokaknak tetszett volna Dou szülővárosában, Leidenben, mely egy híres egyetemnek ad otthont. via
2024. augusztus 19., hétfő
Utagawa Kuniyoshi
Kuniyoshi híres ukiyo-e mester volt. Edo városában született, mely manapság Tokyo néven ismert. Mély nyomott hagyott az ukiyo-e, a hagyományos japán fametszetek világában. Élete és munkássága zsenialitással átitatott és hosszan tartó hatást gyakorolt a művészet világára. Témái között számos stílus megtalálható: tájképek, nők, Kabuki színészek, macskák, mitikus állatok, valamint legendás szamurájok. Emellett művészetét inspirálta a nyugati tájképfestészet és karikatúra különféle aspektusai is. Ellentétben a festői Japán békés látképeivel, melyeket kortársai Hokusai és Hiroshige alkotott, Kuniyoshi a hősök, legendák és szörnyek felemelkedésének vezéralakjának számított az ukiyo-e műfajban.
Korai élete egyfajta misztikumba burkolózik. Yoshiaburo néven született 1797. január 1-én. Apja, Yanagiya Kichiyemon selyemfestőként dolgozott, fia pedig a minták tervezésében segédkezett. Talán ezért is kedvelte később annyira az élénk, gazdag színekkel és mintákkal átitatott ábrázolásmódot. Családja Nihonbashi-ban élt, Edo vibráló központjában. Kisiparos fiaként a városi kereskedőosztály egyedi kultúrájában nőtt fel. Már gyerekként érzéket mutatott a rajzoláshoz, és e szenvedélyét szorgalmasan gyakorolta is. 14 évesen már komolyabb művészi tanulmányokat folytatott a híres Utagawa iskola növendékeként az ukiyo-e metszetkészítő mester, Toyokuni Utagawa szárnyai alatt, akinek hamarosan egyik legfőbb tanítványává vált. Toyukuni fiatal növendékének a Kuniyoshi nevet adományozta. Ez régi szokás volt: amikor a diákok egy művészeti iskola tagjai lettek, új művésznevet kaptak, mely mesterük művésznevéhez kapcsolódott. Kuniyoshi neve Toyokuni nevéből eredt: kuni, egyesítve a fiú Yoshisaburo keresztnevével. Az ifjú művésznek az iskola befejezése után számos kihívással kellett szembenéznie kezdőként. Még olyan időszakot is át kellett vészelnie, mikor használt matracok javításából és eladásából tartotta fenn magát. Ám 1827-ben komolyabb áttörés történt életében miután az iskolájára jellemző színésznyomatok helyett legendás hősöket ábrázoló metszeteket kezdett alkotni és elkezdte megtalálni saját stílusát.
 |
| Suikoden 108 hőse: Zhu Wu (The 108 Heroes of the Popular Suikoden: Zhu Wu (Jinkigunshi Shubu), 1827 - 1830 Ez a nagyon híres, bár meglehetősen ritka nyomat azt mutatja, ahogy Shinkigunshi Shubu mágus és mester stratéga varázsigéket használ a bal felső sarokban látható démon elűzésére. Zhu egy amulettet tart bal kezében és egy kardot a jobbjában. A démon egy fekete felhőben távozik a misztikus tűz által körülvéve, mely természetfeletti eseményt jelez az ukiyo-e nyomatokon. via |
Első komolyabb művészi elismertség és kereskedelmi siker akkor érte, mikor bemutatkozott első metszetsorozatával, melynek a „Suikoden 108 hőse” címet adta. A képek 108 lázadót és banditát ábrázoltak a Suikoden című, 14. századi kínai klasszikus irodalmi mű alapján, mely óriási népszerűségnek örvendett akkoriban Japánban, ugyanis a történet hangulata összhangban volt az Edo-korszak kereskedő osztályával. A korrupt szamuráj társadalmi osztályból és az elnyomó kormányból kiábrándult műkedvelők olyan hősöket találtak a történetben akikkel azonosulni tudtak. A sorozat városszerte hatalmas népszerűségre tett szert. Ahogy Kuniyoshi témaválasztása felpezsdítette a műfajt éppen úgy történetmesélése is. Minden egyes hőst külön portrén ábrázolt, de minden képen egy nagyobb jelenet drámája és cselekménye érezhető. Az egyoldalas harcos nyomatokat szöveges biográfiával vagy a megfestett történet rövid összefoglalásával egészítette ki. A sorozat 1827 és 1830 között jelent meg, és akkora izgatottság vette körül, hogy gyorsan másodszor is ki kellett adni. Sokan magukra tetováltatták Kuniyoshi hőseit. Még kortársai is, Kunisada és Kuniyasu meglovagolta Kuniyoshi népszerűségét a Suikoden hősök saját stílusában készült interpretációkkal. A sorozat segített a művész stílusa megújításában és hírnevet hozott. Ettől a ponttól kezdve a nyilvánosság mindig várta újabb és újabb szamuráj és legendás hősképeit és Kuniyoshi nem okozott csalódást.
_(BM_2008,3037.10067).jpg) |
| Wang Ying a Tömzsi Tigris (Wang Ying the Stumpy Tiger), 1827-30, Suikoden 108 hőse sorozat Utazókat szállított át a folyón, majd a vagyonosabbakat elkezdte kirabolni. Később letartóztatták, majd szökése után banditavezér lett. |
 |
| Miyamoto Muszasi Shirakura Dengoemonnal harcol (Miyamoto Musashi Fighting Shirakura Dengoemon), 1851 |
Bár a harcos nyomatok (musha-e) már 1646-ban népszerűvé kezdtek válni, csak kevés fametszet-készítő művészt érdekelt a tradicionális japán harcos ódája. Kuniyoshi újjáélesztette a témát nyomataiban, drámát és modern hangulatot lehelt a múlt hőseibe. A felfokozott vérontást új, képzeletgazdag vizuális történetmeséléssel elegyítette, életre keltette a legendákat korábban sosem látott dinamizmussal, melyre a triptichon ábrázolásmód tökéletes választás volt. Ez a formátum lehetőséget adott történelmi, humoros és fantasy meséit panorámában és aprólékos részletességgel bemutatni. Hogy a három oldalt teljesen felhasználja, Kuniyoshi mozgástól nyüzsgő, részletgazdag nem evilági dimenziókat idézett fel. Bár kortársai triptichonjai oldalakra törve megtartanak némi koherenciát, Kuniyoshi bonyolult kompozíciói gyakran szinte feloszthatatlanok. Egyetlen oban lap megpillantása is vágyat vált ki, hogy megtudjuk hogyan bontakozik ki a mese a margón túl. Kuniyoshi tehetsége, hogy át tudott alakítani egy műfajt és forradalmasított egy formátumot határtalan fantáziája és alkalmazóképessége összjátékából eredt.
 |
| Az ellopott drágakő visszaszerzése a Sárkánykirály Palotájából (Recovering the Stolen Jewel from the Palace of the Dragon King), 1853 triptichon, 36.5 cm x 24.8 cm The Metropolitan Museumo of Art |
Miután pénzügyi helyzete stabilizálódott, változatosabb témákkal kezdett kísérletezni: szellemtörténetek, képregények, tájképek, portrék gyönyörű nőkről és színész nyomatok. Ezen felül a élővilág is érdekelte, számtalan állatokat ábrázoló illusztrációkat készített madarakról, halakról és macskákról. Mindig nyitott volt a felfedezésekre így a nyugati festészeti technikákkal kísérletezett, sokat merített a holland metszetekből. Főleg az 1840-es évektől lehetett egyre erősebben érezni a nyugati stílusú festmények és metszetek hatásait. Ez a hatás számos aspektusban megnyilvánult Kuniyoshi metszeteiben, beleértve a nyugati perspektíva használatát, a felhőábrázolás újító technikáit és a fény és árnyék összjátékának ábrázolását, és a rövidülést. A művész nagy becsben tartotta nyugati metszetekből álló gyűjteményét, mely jelenség hasonlított az európai impresszionisták későbbi japán fametszetek iránt érzett csodálatához.
Miközben a művész egyre jobban megerősítette reputációját, megalapította saját metszetkészítő iskoláját. A vibráló kreatív környezetben számos feltörekvő művész, köztük olyan nemesi származású tanítványokkal mint Yoshitoshi, tehetsége virágozhatott ki a mester vezetésével. Kuniyoshi otthonára és műtermére a macskák szeretete volt jellemző: a tanítványok szeretettel emlékeztek vissza a számtalan macska jelenlétére, ami hozzájárult a nyugodt és kreatív atmoszférához, emellett a művész otthonában is mindig legalább egy tucat macska lakott. A macskák gyakran megjelentek nyomatain is, néha mint főszereplők, emberek, vagy olykor finoman a sarokba húzódva. Kuniyoshi macskás metszetei a modern gyűjtők körében igen népszerűek voltak.
 |
| Illusztrált közmondások macskákkal (Illustrated Proverbs with Cats), 1852 triptichon részlet Magángyűjtemény A kép egy háromoldalas triptichon része, mely humorosan, macskákkal ábrázol japán közmondásokat, például "mint érmét adni a macskának", "macskanyelv" vagy "még egy macska sem enné meg". Ezek a rövid farkú foltos és calico macskák közkedveltek voltak az Edo-korban. Kuniyoshi valósághűen ábrázolta az állatok hajlékony testét és egyedi testtartásait, emberszerű arckifejezést adva nekik. |
A lebegő világ és a kereskedő osztály fényén kívül egy uralkodó és elnyomó kormányzat leselkedett szigorú társadalmi rétegződéssel. Ez a szociális nyomás egyre jobban sűrűsödött, míg Japánt éhínség sújtotta az 1830-as évek végén. Majd az 1840-es és 50-es években az ország a Sógunátus irányítása alatt egy hosszan tartó, békés és viszonylagos jóléttel jellemezhető korszak utolsó fázisába lépett. Habár ennek a stabilitásnak megvolt az ára: a korszakot szigorú és elnyomó szabályok jellemezték, melyek a mindennapi élet legapróbb részleteire is kiterjedtek.
A kormány a gazdasági káoszban az Edo urbánus kultúrájára jellemző extravagancia visszaszorításával próbált rendet fenntartani. A Tenpo-reformokként ismert fényűzést korlátozó rendeletek sorozata megrendítette a lebegő világot 1841 és 1843 között. A fametszetek kormányzati tűzbe kerültek a luxus és vizuális gazdagságuk miatt. A képek nem haladhatták meg a hét vagy nyolc színt és a három oldalt. Lényegében a reformok betiltottak minden olyan képet mely színészeket és kurtizánokat ábrázoltak. Ám a politika alábecsülte az ukiyo-e műfaj rugalmasságát és Kuniyoshi találékonyságát.
%20and%20Snakes%20Disturbed%20by%20a%20Blind%20Man%20(Mekura%20ni%20komaru%20mi),%20from%20the%20series%20Comical%20Twelve%20Signs%20of%20the%20Zodiac%20(D%C3%B4ke%20j%C3%BBnishi).jpg)
A művész és hasonló gondolkodású kortársai csendesen fejezték ki ellenérzéseiket a fennálló rendszerrel kapcsolatban. Nyomataikban a gyakran érzékelhető szatíra és irónia tiltakozásuk kifejeződése. A Tenpo reformok kezdetén Kuniyoshi nem csak rettenthetetlen volt, de egyszerre lelkesedést is érzett. A tájkép-nyomatoktól kezdve a komikus és szatirikus témákig, továbbra is kiemelkedően alkotott a különféle stílusokban az 1840-es években.
Kuniyoshi ügyesen megkerülte a kormányzati cenzúrát, finoman mégis érzékeltette ironikus gondolkodásmódját. Az epikus go játéknak álcázott, finoman elfátyolozott társadalmi véleménynyilvánításoktól kezdve, az omladozó politikai valóságtól remek figyelemelterelést nyújtó természetfeletti képekig, metszetei a lebegő világ szellemiségével harmonizáltak.1843-ban a művésznek meggyűlt a baja a hatóságokkal, akik nyomozni kezdtek utána. Végül pénzbírsággal és megrovással büntették, bár néhány szatirikus triptichonját megsemmisítették. Ez nem tántorította el az alkotástól, sőt az Edo-kori visszaemlékezések magasztalják kyoga műveit, vagy más szóval „bolond képeit”. Ahogy a szigorítások enyhültek 1847-ben, újra visszatért a színész nyomatokhoz.
 |
| Macskák által eljátszott népszerű darabok (Popular Plays Acted by Cats (Ryûkô neko no kyôgen zukushi), 1839 körül fametszet, 35.5 x 23.9 cm Museom of Fine Arts Boston Macskák szereplőként híres kabuki-darabok jeleneteiben. |
Mikor a kormány engedett a megszorításokon 1847-ben, a művészek és az fametszetkészítő-ipar is hamarosan új kihívással került szembe: egy Japánon túli szokatlan világgal. Japán ugyanis évszázadokon át elzárkózott mindenféle diplomáciai vagy kereskedelmi kapcsolattól a világ többi országától.
1853-ban Fillmore elnök megbízásából Perry tengerésztiszt Japánba érkezett, hogy kapcsolatot létesítsen az Egyesült Államok és Japán között, diplomáciai és kereskedelmi tárgyalásra felkérve a japán vezetőséget. Ezt eleinte elutasították, de Perry nem tántorodott el, közölte ha nem fogadják el a megállapodást, akkor erővel fogja kikényszeríteni. Eleinte a sógunátus nem írta alá az amerikai szerződést, majd Perry visszavonult és egy év múlva egy nagyobb hajós flottával tért vissza. Az Ópiumháború során Kína vereséget szenvedett a britektől (1839-1842), és félig gyarmati országgá vált. Ennek fényében a fenyegetés hatására Japán véget vetett a két évszázadon át tartó elszigetelődött politikának és elfogadta az amerikaiak felkérését. Ezt a kereskedelmi megállapodást hamarosan más országokkal kötött egyezségek követték: Oroszország, Hollandia, Franciaország és Britannia is csatlakozott. Az ukiyo-e művészek friss stílust találtak a külföldi emberekben és tárgyaikban, melyek Yokohama kikötőjében áramoltak az országba.
 |
| Az Asama hegy látképe az Usui hágóról (View of Mt. Asama from the Usui Pass), 1850 fametszet, 25.7 cm x 35.6 cm The Metropolitan Museum of Art |
Későbbi éveiben Kuniyoshi művészi teljesítményét akadályozta hanyatló egészségi állapota, bár iskolája továbbra is virágzott. Betegsége ellenére továbbra is a fametszet-készítés élén járt, folytatta a munkát, de kevesebb nyomatot készített mint korábban. 1856-ra lebénult, majd 1861 tavaszán 64 éves korában stroke következményeitől meghalt.
Kontrasztot képezve kissé arrogáns riválisával, Kunisada Utagawa-val, Kuniyoshi egy kedves és szerény férfi volt. Tehetsége ellenére, selyemfestő fiaként komoly nehézségeken ment keresztül hogy elérje karrierje csúcsát. Még miután sikereket ért el akkor sem bízta el magát, stabilan ragaszkodott értékrendjéhez. Nem vállalt el megbízást olyan kiadóktól melyeket nem kedvelt, függetlenül attól mennyit fizettek volna érte. Kuniyoshi nem hagyott hátra írásos emlékeket. A kortárs kutatók úgy gondolják, hogy mások feljegyzéseiben talán megtalálható a művész jelenléte – egy 19. századi anekdota szerint színes tűzoltókabátot szeretett viselni, míg egy másik szerint a művész a „Skarlát bőr” becenevet kedvelte, ami a pletykák szerint a vállán és hátán átívelő tetoválására utalt.
Habár Kuniyoshi önarcképein nem láthatjuk arcát, személyisége mégis tisztán érzékelhető. Éppen ugyanígy érezhető nyomataiban ahogy múltbéli és jelenlegi tanítványai munkásságában. Igazi edokko (Edo gyermeke) volt, aki képzelete elragadtatásában élt elkötelezetten az innováció iránt, folyamatosan meg tudott újulni. Egy bizonytalan korban dolgozva bátran fogadta a változást, melyet nem akadálynak, hanem lehetőségként látott művészete fejlesztéséhez. Ez a kreatív alkalmazkodóképesség sokoldalúságot adott munkáinak, műveit tartós relevanciával itatta át, melyeket a kortárs közönség éppúgy tud élvezni, ahogy az Edo-korszak népe.
 |
| A szerzetes, Nakasaina Sonja egy sziklán ül, miközben egy sárkány emelkedik ki tálkájából (The arhat, Nakasaina Sonja Seated on a Rock With a Dragon Emerging From a Bowl), 1936 |
.JPG) |
| Kurtizánok (Courtesans), 1847-52 66.7 x 97.2 cm |
 | ||
| Az ivós parti (The drinking party), 1830 körül, az Aranyhalak sorozatból A sorozatban Kuniyoshi kilenc ukiyo-e metszeten humorosan bemutatja a középosztály tagjainak életét. Sokuknak volt aranyhala, ezáltal a nyomatok ismerőssé és még élvezhetőbbé váltak.
|
.jpg)
 |
| Macskaboszorkány, macskaszellem és táncoló macskák (Cat Witch, Cat Ghost and Dancing Cats) triptichon A jelenet egy elhagyatott régi templomban játszódik a legendás Tokaido út mentén, ahol néhány utazó megállt hogy az éjszakát ott töltse. A templomban egy idős nő élt, aki az udvarhölgyekhez hasonló ruházatot viselt. Ennek ellenére igazi természetét az olajlámpa fénye azonnal megmutatta, ugyanis valójában egy nekomata, azaz macskaboszorkány. Ezután egy óriás macskává változott és megevett néhány utazót, de hamarosan legyőzték és egy hatalmas kővé változott. Ez a színdarab először 1827-ben került színpadra, de még 1847-ben is népszerűségnek örvendett. Jobb oldalról láthatjuk Sawamura Sojuro V, Onoe Kikugoro III és Ichimura Uzaemon XII kabuki színészeket. A képen rajtuk kívül két mágikus táncoló macska is látható. via |
.jpg) |
| Zhang Heng a Hajós kicsavarja ágyékkötőjéből a vizet (Zhang Heng, The Boatman wringing out his loincloth), a Suikoden 108 hőse sorozatból, 1847-48 |
 |
| Matsui Tamijiro óriáskígyóval harcol (Matsui Tamijiro fighting a giant snake), 1825 |
 |
| Népszerű polip játékok (Popular Octopus Games), 1840-1842 |
.jpg) |
| Jelenet az "Oiwa szelleme" című darabból (A Scene from the Play "Ghost of Oiwa" (Tokaido Yotsuya Kaidan), 1836 A történet szerint Oiwa és Taima Iemon egymásba szeret, de a férfi időközben roninná és bűnözővé vált, így a lány apja már nem akarja kettőjük házasságát engedélyezni. Ám Iemon ezt nem hagyja annyiban és egy összetűzés során meggyilkolja Oiwa apját. Később gyermekük születik, de Oiwa sokat gyengélkedik és boldogtalan férje mellett. Egy gazdag orvos unokája, Oume beleszeret Iemon-ba, de úgy gondolja nincs esélye a férfinál hiszen ő nem olyan szép mint felesége, ezért arckrémnek álcázott mérget küld az asszonynak. A nő arca szörnyen eltorzul a kence hatására és mikor férje megpillantja nem bír tovább vele maradni. Megkéri egy barátját, hogy erőszakolja meg, így elválhatna tőle, de a férfi erre képtelen, helyette inkább egy tükröt mutat a nőnek, aki meglátja saját eltorzult arcát. Mikor szembesül azzal hogy átverték megőrül, egy karddal végez magával és bosszút esküszik. Iemon újraházasodik szeretőjével, ám Oiwa szelleme kísérteni kezdi. A nászéjszakán úgy tűnik, mintha halott volt feleségét látná, kivonja kardját és meggyilkolja. Ám tévedett, ugyanis új feleségének ontotta ki életét, majd a szellemmel harcolva véletlenül apósával is végez. Ezután a hegyekbe menekül, ám Oiwa elől nincs menekvés, a szellem mindenhová követi, még a lámpásokból is ő jelenik meg. A férfi beleőrül ezekbe az élményekbe majd meghal. Oiwa bosszúja ezzel beteljesedett és végre nyugalomra lelhet. A szellemtörténetet számos kabuki színdarabban és ukiyo-e metszetben feldolgozták az Edo-korszakban. |
 |
| Virág, madár, szél és hold divatos kvartettje (Fashionable Quartet of Flower, Bird, Wind and Moon), jelenet a Gendzsi regénye című könyvből, 1849 körül Gendzsi herceg szép hölgyek társaságában a holdfényes hajófedélzeten |
 |
| Ősz, a "Négy évszak női örömei" sorozatból (Autumn, from the series Women’s Pleasures of the Four Seasons) 1844–46 körül triptichon, 24.8 x 56.2 cm The Metropolitan Museum of Art Az 1840-es évek kormányzati korlátozásainak feloldása után Kuniyoshi pazar sorozatot készített nőkről a négy évszakban. A sorozat mind a négy triptichonja három nőt mutat be egy gyerekkel. Ezen a nyomaton a szereplők csónakokból nézik a Holdat. A Holdat borító ködös felhőket a művész finom tintával és elhomályosított ezüstporral ábrázolja. Kuniyoshi egy épphogy látszódó a képből kivágott hídtartó oszlopot helyezett a jobb oldalra és egy lámpás tükröződik a hullámokban. A jobb felső sarokban lévő kis keretben Genkō verse olvasható: "Nézd meg, majd nézz fel az égre, és csodáld meg a holdat a repülő libákkal." |
%201844%20ukiyoeorg.jpg) |
| Emonzaka, a "Templomok és Szentélyek éjszakai meglátogatásának 8 látképe" sorozatból (Emonzaka, from the series Eight Views of Night Visits to Temples and Shrines (Yomairi hakkei), 1844 |
3.jpg)
2.jpg)
4.jpg) |
| Mongaku a vízesés alatt (Mongaku under the Waterfall), 1851 Egy nagyon ritka triptichon Mongakuról, aki három év vezeklésnek veti alá magát buddhista szerzetesként egy vízesés alatt. Endo Morito, a szamuráj beleszeretett Kesa Gozen-be annak ellenére hogy a hölgy már házas volt, mégpedig egy palotaőr felesége. Addig zaklatta, míg a lány szeretőjévé fogadta azzal a feltétellel, hogy meggyilkolja férjét. Kesa levágta hosszú haját, majd férje szobájába osont, úgy téve mintha ő lenne. Morito belopakodott a szobába, és levágta az alvó fejét. Csak később szembesült azzal, hogy szerelmét fejezte le. Szörnyű lelkiismeret furdalás gyötörte, szerzetes lett (nevét Mongakura változtatta) és három évet töltött a legszigorúbb vezeklésben a Nachi vízesés alatt imádkozva a fagyos télben, melyről számos ukiyo-e metszet készült. A haláltól Fudo Myo (a tűz és fény buddhista istensége) és Kannon az együttérzés istennője menti meg. |
 |
| Békák által eljátszott híres kabuki színpadi hősök (Famous heroes of the kabuki stage played by frogs), 1875 körül |
.jpg) |
| Goshaku Somegoro bambuszfuvolán (shakuhachi) játszik (Goshaku Somegorô, playing the shakuhachi flute), 1845 |
 |
| Macskával játszó nő (Woman playing with a cat), 1852 A "Hegyek és Tengerek ünnepelt kincsei" sorozatból (Sankai medetai zue ("Celebrated Treasures of Mountains and Seas") |
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)